E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 331. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Két jelenségcsoport (két időszak) mond csupán ellent az öntörvényű egyházi oktatás Nyugat-Európára kétségtelenül igaz koncepciójának:	Az alábbiakban azt szeretnénk igazolni, hogy a magyar oktatásban - először a magyar feudális állam viszonylag késői kiépülése kapcsán, majd más okokból - az állam szerepe mindig lényegesen nagyobb volt, mint Nyugat- Európában. Továbbá, hogy noha Magyarországon is igaz a szerzetesrendek illetve az egyházkormányzat által fenntartott iskolahálózat kettőssége, Magyarországon mindkettőben nagyobb az állam befolyása, mint ezt a neveléstörténeti köztudat tudni véli.
	Noha az egyházszervezet maga régebbi, mint az államok, az európai alap- és alsóközépfokú oktatás gyökerei abban a 8. századi frank birodalmi politikában gyökereznek, mely a különböző szintű egyházkormányzati egységek feladatává tette a püspöki illetve plébániai iskolák létrehozását és rendszerszerű működtetését. (Mi több, azt hogy a bencés kolostorokban nemcsak elmélkedni, téríteni és dolgozni, de tanítani is kötelező, szintén a 789-es királyi rendelet írta elő.) Ezt a kort karoling reneszánsznak nevezik. (Le Goff 1976)	Az állam eszközei
	A másik tény, hogy a 12-13. századtól az egyetemeken zajló teológiai küzdelmek hátterében előbb a császárság/pápaság, majd a zsinati elv/pápaság végül a nemzeti állam/egyetemesség vitái állottak, és ennek megfelelően a pápával vagy a helyi egyházi vezetéssel szembekerülő teológusok és egyetemi tanárok Occamtől és Mar- siliustól Lutherig politikusok, uralkodók támogatását és védelmét élvezték. Ezek a látszólag teológiai, valójában azonban a tudásról, a műveltségről, a politikáról, a jogról szóló viták (ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni) nem pusztán az „igazi” egyetemistákat, hanem az Ars fakultások révén az egész 15 év feletti tanuló korosztályt befolyásolták, így ekkoriban (tudatos történetietlenséggel napjaink kifejezésével élve) a „felső középiskola” éppúgy állami politikai kérdés is, mint az egyetem. (Seidler 1966, Le Goff 1976)	Alapfeltevésünk szerint az egyház tevékenységére gyakorolt állami befolyás nem csupán az egyháznak, mint politikai és hatalmi tényezőnek a befolyásolása (e jelenséget ugyanis az egymással egyébként szembenálló koncepciók, Szűcs Jenőé vagy Gerics Józsefé is elismerik) hanem azoknak az „ágazatoknak” az áttételes igazgatása, felügyelete is, melyeket az egyház ebben az időszakban ellátott. (Gerics 1995, Szűcs 1988)
	28	Az állam „oktatáspolitikája”-nak értelmezéséhez számba kell vennünk, hogy a modern (mondjuk 18 századi) szempontok (pl. hasznos, mert szakképzett állampolgár nevelése) csak igen óvatosan alkalmazhatók a középkori motivációk között. De mint látni fogjuk valamennyire mégiscsak alkalmazhatók, hiszen a mezőgazdasági termelés növelése a mezőgazdasági kultúra terjesztése Magyarországon sokkal inkább állami ügy, mint Nyugaton. Az állami oktatáspolitika modern funkciói közül nincs pl. szükség a tömegek politikai szocializációjára, legalábbis az istentiszteletek szocializáló hatását meghaladó mértékű nevelésére. De az istentiszteleteket tartó papok képzése - és a kor egyes áramlatai közötti választás, ti. hogy milyen szellemben történjék a képzésük - már állami ügy.
	Kétségtelenül elfogadható azonban, hogy a nyugat-európai egyház-kormányzat, egyházi oktatás a VIII-XIII. század között sajátos módon „öntörvényű” volt, azaz a külső politikai körülmények viszonylag kevésbé befolyásolták. (Tehát pl. a feudális anarchiába süllyedő állam nem rántotta magával az oktatásügyet) Az is elfogadható, hogy a XIII. század utáni időszakban az egyházkormányzat kiterjedtsége, intenzi- vitása és extenzivitása, az egyháztársadalom belső sokszínűsége, az egyes egyházi áramlatok mögé felsorakozó erős polgárság a nyugat-európai régióban még hosszú évszázadokra (tulajdonképpen a 17/18. századig) szükségtelenné tette (ill., a „sok tényező egyike” rangjára fokozta le) az állam oktatáspolitikai szerepvállalását.	Nyilvánvaló az állam érdekeltsége az értelmiségképző funkciók kapcsán, hiszen iskolai oktatás mindenekelőtt a középrétegekbe való bekerüléssel kapcsolatban, az állami és egyházi feladatok ellátásával kapcsolatban képzett szakembereket.