E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 366. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Nem szabad persze elhallgatnunk, hogy az állami beavatkozással egyidejűleg az egyházi iskolarendszer nemzetközi normáit az egyetemes zsinatok szabályozták.	Több politikatörténeti tény mutatja, hogy az egyházzal kapcsolatos személyi politika nem függetlenedhetett az illető világi szempontból mért hivatali alkalmasságától és a magyar társadalomban betöltött helyétől. (Mivel ebben az időben a világi papok családot alapítottak, a későbbieknél még fokozottabban belefonódtak az uralkodó körök csoportharcaiba.)
	Az 1179-es lateráni zsinat a tanítók fizetését a püspökség feladatává tette, az oktatást viszont ingyenessé a szegények számára. Az 1215-ös lateráni zsinat viszont ehhez azt is hozzáfűzte, hogy a püspök és a káptalan azért is felelős, hogy más templomok tanítói is fizetést kapjanak. Az iskola vezetője ettől kezdve a káptalan olvasó- kanonokja volt, közreműködött az éneklőkanonok. Ezzel relatíve standardizálódtak a tanítók képzettségére, és az iskolarendszer finanszírozására vonatkozó szabályok. Az ellenőrzés pedig felügyelői látogatásokkal folyt. (Mészáros 1988:15-17)	István személyesen nyerte meg a velencei Gellértet, egy nagybefolyású velencei család tagját, hogy - átutazás helyett - maradjon Magyarországon, s legyen az egyik legbizalmibb (és éppen oktatástörténeti szempontból igen fontos) állami pozíció, Imre herceg nevelői pozíciójának betöltője, majd csanádi püspök. (Győrffy 1984: 816) A leendő uralkodó nevelésének irányítása (ha máshonnan nem, az Arisz- totelész-Nagy Sándor viszony óta tudható ez...) beláthatatlan fontosságú lehet az ezt kézben tartó értelmiségi egyének vagy csoportok jövője szempontjából.
	Ezeket a döntéseket azonban nemzeti szinten is kellett legitimálni ezt szolgálta az 1309-es budai zsinat, amely időpontből jól érzékelhető a centrum és periféria közötti fáziseltolódás. (S nyilván az sem véletlen, hogy erre a budai zsinatra már az Árpád-ház kihalása után és a pápa által támogatott Anjou dinasztia idején kerül sor.) Fontos tény - zsinati határozat ide/pápai döntés oda - hogy a tanítók és tanulók rekrutációja nem folyhatott szabadon: a szolgák taníttatásához meg kellett szerezni a földesúr előzetes engedélyét. (Mészáros 1988:21)	A királyi kancelláriát frank mintára először az esztergomi érsek vezette. (Győrffy 1984:792). A tény, hogy a 13. századi magyar kancelláriákon döntő mértékben a bolognai egyetemen képzetteket alkalmaztak - tehát nem az egyház irányítása alatt álló párizsi egyetemen képzetteket - is bizonyítja: az állam az egyes egyetemi képzési formákkal szemben munkaadóként állást foglalt, s ezzel nyilvánvalóan kihatott az ezekre a felsőoktatási intézményekre felkészítő (vagy éppen azok látogatását tilalmazó!) hazai kolostori iskolákra is. (Huszár 1977)
	Az állam, mint az iskolát végzettek munkáltatója	Gyakran szokták hangsúlyozni, hogy az egyház a magyarországi történetírás, az ismeretek felhalmozásának gazdája is. Nos: a magyarországi egyház nem szervezet-
	32	szerűen, hanem egyes tagjaiban felelt meg államtól elvárt ideológiai funkciójának: a hatalom történeti legitimálásának. A köztudatban használt kifejezéssel ellentétben a korai magyar történetírásban alig vannak (a Nyugaton döntően kolostorokhoz kötődő) krónikák és legendák: dominánsak a (királyi udvar megrendelésére születő) gestak (Gunst 1995 14). Sőt: a tipikus egyházi műfaj, a legenda jellegzetességei is másmilyenek, mint Nyugaton: „Szent István legenda Kálmán-kori szövegezésében egyértelműen megfogalmazódik a magyar király hatalma az egyház fölött, a pápasággal szemben, ami egy legenda esetében mégsem magától értetődő”. (Gunst 1995 15) Nyugaton sokkal több volt a történetíró, Magyarországon igen kevés: ők is állami szolgálatban álló hivatalnokok voltak. De nemcsak az egyházak nem jelentenek önálló (a királyi udvartól elkülönült) történetírói központokat (és ezzel az iskolák számára nemzeti tananyagtermelő központokat), hanem a többi főúri udvar sem. Egyrészt azért, mert a királyi udvar - Könyves Kálmán udvaráról ez talán közhelyszámba megy - az elit átlagos kulturális igényeiből kiemelkedett, másrészt viszont azért nem, mert a nyugati utazók - otthoni viszonyaikkal összehasonlítva - csodálhatták a 12. század közepi magyar királyok hatalmát az urakkal szemben. (S a megerősödő arisztokráciát legitimáló Anonymus, a régi és új arisztokrácia egyenlőségét hangsúlyozó Ákos is királyi kancelláriai munkatársként juthatott csupán a megfelelő ismeretek, oklevelek birtokába.) A kor magyarországi egyházai - a nyugati kolostorokkal, s hatalmas könyvtáraikkal ellentétben - nem egy meglévő régi tudás őrzői - hanem az állami központban (külföldön képzett papok és klerikusok által megalkotott) nemzeti tudás továbbadói.