E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 441. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	b)     ugyanakkor mégiscsak intézményesült oktatásról van szó. Azaz nem tartozik vizsgálódásunk keretébe a spontán szocializáció számtalan tényezője, a szülők által gyakorolt oktatási tevékenység, a termelő célú munkafolyamatban történő tudáselsajátítás (még akkor sem, ha az elsajátítás nem spontán szocializáció, hanem tudatos tanulás eredménye...)	40
	Az alábbiakban tehát az oktatástörténet azon jelenségeire világítunk rá, melyekre e két szempont egyidejűleg igaz. (Az így értelmezett alternatív oktatás történetéről nem folytattunk részletes kutatást, a tanulmány tehát részben egyéb kutatásaink eredményein, részben mások kutatásain alapszik, részben hipotéziseket fogalmaz meg.)	A diákok összetételével kapcsolatban Magyarországon 1867 és 1948 között - természetesen különböző mértékben - valamennyi iskolatípust a diáktársaság társadalmi vegyessége jellemezte - azaz minden iskolában van legalább néhány százaléknyi alsóbb társadalmi csoportból származó, s bár a felekezeti tulajdonban lévő elemi iskolák felekezetileg szegregáltak voltak, s 1907 után a katolikus középiskola-rendszerben is szélsőségesen alacsonyra csökkent a nem katolikusok aránya, egyetlen olyan iskolát sem nevezhetünk meg, mely definitíve kizárná a fenntartótól eltérő felekezethez tartozókat - leszámítva természetesen a teológiai intézményeket, s a numerus nullust megvalósító iskolákat 1944-ben. (Karády 2000) Hasonlóképpen egyetlen iskola sincsen, ahol formális feltétel lenne pl. a nemesi származás. „Felfelé”, azaz exkluzív irányba alternatív iskolákat nem ismerünk.
	Miben „tér el”, miben térhet el egy iskola, egy tanulási forma a főáramtól? Nyilván mindabban, ami egy iskolát, egy tanítási-tanulási formát egyáltalán jellemezhet. Azaz eltérhet a diákok és a tanárok összetételében, a fenntartásban, az iskolatípus és a rá jellemző iskolaszerkezet kérdésében, a követett világnézetben, a követett módszerekben, a megválasztott tananyagban stb. (Nincs rá okunk, hogy „apedagógiai értelemben vett” - módszerbeli, nevelési felfogásbeli - alternálást kitüntetettként kezeljük.)	Annál inkább ismerünk „lefelé” alternatívokat, melyek alsóbb társadalmi csoportokból verbuválták közönségüket. Ilyenek voltak az első világháború előtt a munkásgimnáziumok, s ilyenek lettek később a Népi Kollégiumok is. (MP 1974: 349) Az 1960-as években, ha nem is önálló iskola, de intézményes tanfolyam oktatás támogatja a fizikai dolgozók gyermekeit. A „felfelé exkluzív” alternatív iskolák (melyek pl. Angliában megtalálhatók voltak) hiánya egyfelől nyilván a tényleges helyzettel magyarázható - a felsőbb, uralmi helyzetben lévő társadalmi csoportok számára mindig bőségesen elegendő volt a minőségi iskolakínálat, másrészt pedig
	Az alternativitás csak akkor (oly időszakban és olyan vonatkozásban) értelmezhető, amikor az iskolák többségét valami közös jegy jellemzi, azaz van főáram. Azaz alternatív oktatásról csak azóta beszélhetünk, hogy létezik egy törvényekkel standardizált rendszer.	-     paradox módon - éppen a magyar nemesség angolnál gyengébb polgárosultságá- val, azaz azzal, hogy a legerősebb társadalmi csoportok sosem az iskolán keresztüli érvényesülést láttak a legfontosabb útnak, nem volt okuk tehát attól tartani, hogy az alsó
	Az alternativitás a diák és tanártársaság vonatkozásában	-     melyet az akkor (1923-ban, már és még) ellenzéki Gömbös elő is terjeszt a parlamentben, de ehhez már és még nem elég erős a kormányzat jobboldal ellenzéke.)