E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 466. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Az európai (s az 1970-es évektől: a magyar) oktatáskutatásra széleskörűen kiható amerikai szóhasználatban mindenféle nem állami-nem városi iskola: magániskola, legyen annak fenntartója egyház, egyesület, alapítvány, vállalkozás, magánszemély. Ezzel szemben az európai kontinensen senki nem szokta összekeverni a két „műfajt”, azaz a felekezetek által fenntartott iskolákat egyfelől, s az alapítványi és magániskolákat másfelől.	Ezzel szemben a magánoktatási intézmény „fenntartója” - pl. az iskolaegyesület - a magánoktatási intézmény nélkül gyakran nem létezne. (Ez alól persze vannak kivételek: pl. gyárak, nőegyesületek stb.)
	44	A magántanítás mint alternatíva
	E szóhasználati különbségre (még akkor is, ha nem akarjuk felhasználni a ma- gánoktatás/felekezeti oktatás konkrét magyarországi történetét) kétféle magyarázat adódik. Az egyik alkotmányjogi természetű: az egyház és állam éles elválasztottságán alapuló amerikai oktatáspolitikában semmi sem indokolja, hogy a különféle nem állami fenntartók között különbséget tegyen a nyelv, illetve az oktatáspolitikus. Ebben az értelemben tehát a magánoktatás és az egyházi oktatás kettéválása kontinensünkön „történeti maradvány” - egy olyan kor (a 18. század előtti világ) maradványa, melyre az amerikai oktatáspolitikának - természetesen - nem kell reflektálnia.	A magánoktatás legalapvetőbb formája a házitanítás intézménye: az ókortól kezdve jól ismert a gazdag vagy előkelő ifjú mellé felfogadott nevelő - mely a 20. századra tantárgyspecifikus magánóraadásra és szociális ellátófunkcióval kombinált bébi- szitterkedésre vált ketté. Ez az oktatási forma - ha nem is annyira, mint az „igazi iskola” - intézményesült oktatásnak és nem spontán szocializációs folyamatnak tekinthető, hiszen
	Lehetséges azonban az egyházi és magánoktatás szervezetszociológiai, tipológiai kettéválasztása is - szintén történeti alapon. Az egyházi iskola egyik legfontosabb jellemzője, hogy fenntartója (a katolikus, református, evangélikus stb. egyház) természetesen az iskola nélkül is létezik, az iskolafenntartás csak az egyik egyházi funkció alfunkciójának tekinthető. (Az egyházak szervezetszociológiájáról szóló leírások általában a tanítást tekintik az egyház egyik funkciójának, melynek legtipikusabb formája a hitoktatás, s csak az egyházak elhanyagolható kisebbségére jellemző, az egyháztagok történetileg csökkenő százalékát érintő formája a felekezeti iskolafenntartás - tehát ez az egyik alfunkció.)	a)      a tanár személye „elkülönült” a szülő személyétől és az egyéb szocializációs erőktől
	Ennek következtében, bár az egyházi iskolák igazgatói és tanárai fontos érdekcsoportot jelentenek az egyházak szervezetén belül, az egyházi iskolák felállítását, működtetését, forrásait, belső szabályait és deklarált értékeit alapvetően az oktatás alrendszerén kívüli egyház-kormányzati szint határozza meg. (Ez az egyes egyházaknál és egyes időszakokban igen különböző lehetett.)	b)     a tanár személyét valamiféle hírnév, előiskolázottság, illetve ajánlás alapján választották ki, s nyilván ennek is kialakult a maga „piaca”