E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 571. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Akár a VKM-en is átnyúlhatott (közvetlenül a miniszterelnök felé) a Rudolf Steiner (a Waldorf mozgalom atyja) magyar követői közé tartozó Nagy Emilné, Dr Göllner Mária, aki 1926-1932 között Budán, a Kissvábhegyen működtetett iskolát: az iskola körül ugyanis erős kapcsolati háló működött - az egykori Kossuth-pár- ti országgyűlési képviselő Nagy Emil 1923-24-ben még igazságügyi miniszter is volt, később a Rothermere-akció egyik legfontosabb, széles nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező ügyvivője. Az iskola - kétnyelvűsége révén - még a klebelsbergi politikával is kapcsolatba hozható volt. 14 éves korig engedélyezték a koedukációt, és az iskola bizonyítványa egyenértékű lett a polgári iskolai bizonyítvánnyal.	A magántanulók és a tanügyigazgatás
	Az egyházi iskolák nem tipikus résztvevői a mozgalomnak: a fővárosban a Fe- rencrendi Mária misszionárius nővérek Montessori-rendszerű óvodáját még 1913- ban nyitják meg - valószínűleg a ferencesek érzelemközpontú hitfelfogása inkább kedvezett a reformpedagógiának, mint pl. a bencések intellektualizmusa.	A dualizmus korában és a húszas években magántanulók előkészítését vizsgára - ha nem saját intézetbeli vizsgáról, s persze nem saját tanítványról volt szó - a tanárok és tanítók vállalhatták. A 3842/1933 VKM rendelet ettől eltiltotta őket - mondván ez is egy potenciális terep, mely felszívhatja az értelmiségi munkanélküliséget. A harmincas évek kontroll-logikájában az is szerepet kap, hogy a tanügyigazgatás kifejezetten helyteleníti a közalkalmazottként befolyása alatt tartott tanárok és a szülők közötti iskolán kívüli, piaci típusú kapcsolatok fenntartását. (Korabeli szépirodalom, illetve visszaemlékezések alapján úgy tűnik, e tilalmat nem sikerült maradéktalanul betartatni.)
	Ezek a reformiskolák tehát - bár nem tartoztak a fősodorba - nem voltak ellenzéki intézmények. Ugyanakkor fontos kapcsolatokkal rendelkeztek a liberális elithez. Ezeknek az iskoláknak a helyzete egy-egy neves patrónus (pl. Imre Sándor) jóindulatán múlott. A tanügyigazgatási szigor - s mögötte a Berlin-központú Új Európába beilleszkedni akarók ideológiája és politikája - előrevetítette, hogy a negyvenes évek elején nem vár rózsás jövő ezekre az iskolákra.	A magántanulói lét potenciális lehetőséget jelentett az iskolákban - ekkor már az állami iskolákban is - markáns vallásos nevelési hatások elkerülésére a szekularizált polgári családok számára. Azonban az ünnepi és vasárnapi istentiszteleteken való részvétel 1920 óta mindenképpen kötelező volt. A magánvizsgálaton az illetékes lelkészi hivatal igazolta, hogy a tanköteles ezeken részt vett, ennek elmaradása esetén a nyilvános iskolalátogatás alóli felmentést nem hosszabbították meg.
	Egészen másképpen írhatjuk le a reformpedagógia másik - Kerschensteineránus - szárnyának sorsát. Ez a szárny sok tekintetben a 30-as évek hivatalos oktatáspolitikájával kötött szövetséget. Az eredetileg a polgári iskolák környékén befolyásos áramlat eszközeit és módszereit tanügyigazgatási eszközökkel kezdték el terjeszteni a középiskolák felé is. A kortárs problémákra nevelés reformelképzelése a 30-as évek politikájában a nevelés átpolitizálásának eszközévé változott, a fakticizmus elleni fellépés az antiintellektualizmus eszközévé, a tanóratervezés ideája óravázlat-készítési kötelezettséggé és ennek intenzív tanügyigazgatási kontrolljává, a pedagógia szempontok hangsúlyozása a szaktudományok kiszorításává...	A magántanulók magas aránya - minthogy az iskolai politikai/világnézeti/politi- kai szocializáció elkerülését lehetővé tette - a húszas évektől kezdve az oktatáspolitika diszpreferenciái közé tartozott. A magánvizsgálatok elleni fellépés részeként még 1920-ban döntés született arról, hogy a magántanulót érintő iskolaszéki, gondnoksági döntéseket, tanítótestületi döntéseket a tanfelügyelővel jóvá kell hagyatni. (Nyilván azért, mert az iskolaszékek és tanítótestületek még egyértelmű felsőbb kívánalom esetén sem szívesen szálltak szembe a tanulók helyben befolyásos, vagyonos szüleivel - a megyei tanfelügyelő ettől a szemponttól mégiscsak függetlenebb volt.)
	59	Az 1-6 osztályosok magánvizsgálatára az engedélyt a tanfelügyelő adta meg, a 7-8 osztályos magánvizsgálatra viszont már a tankerületi főigazgató. Utóbbi csak a tanköteles koron túl lévőkre vonatkozott, a normál korú diákok ilyen engedélyt egyáltalán nem kaphattak.