E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 576. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	A magántanulók és a tanügyigazgatás	* * *
	A dualizmus korában és a húszas években magántanulók előkészítését vizsgára - ha nem saját intézetbeli vizsgáról, s persze nem saját tanítványról volt szó - a tanárok és tanítók vállalhatták. A 3842/1933 VKM rendelet ettől eltiltotta őket - mondván ez is egy potenciális terep, mely felszívhatja az értelmiségi munkanélküliséget. A harmincas évek kontroll-logikájában az is szerepet kap, hogy a tanügyigazgatás kifejezetten helyteleníti a közalkalmazottként befolyása alatt tartott tanárok és a szülők közötti iskolán kívüli, piaci típusú kapcsolatok fenntartását. (Korabeli szépirodalom, illetve visszaemlékezések alapján úgy tűnik, e tilalmat nem sikerült maradéktalanul betartatni.)	A main streamhez nem tartozó oktatás - lett légyen annak alternativitása tulajdoni, pedagógiai, oktatásszervezési vagy bármilyen más természetű nyilvánvalóan része volt az 1945 előtti oktatási rendszernek. A magántanulás, a magántanítás, a magániskola, vagy az alternatív pedagógiai mozgalmak és a main stream viszonya és arányai - első megközelítésben is túlzottan sokszínűnek tűnnek ahhoz, hogy akár politikai, akár társadalmi tartalmukat könnyedén meghatározhassuk. A magyar alternatív oktatás története (vagy: az oktatás főárama alternatíváinak története) - a már létező kitűnő pedagógiatörténeti, iskolatörténeti feldolgozásokat új aspektusokkal is kiegészítő oktatásszociológiai, oktatáspolitika szempontú feldolgozókra vár.
	A magántanulói lét potenciális lehetőséget jelentett az iskolákban - ekkor már az állami iskolákban is - markáns vallásos nevelési hatások elkerülésére a szekularizált polgári családok számára. Azonban az ünnepi és vasárnapi istentiszteleteken való részvétel 1920 óta mindenképpen kötelező volt. A magánvizsgálaton az illetékes lelkészi hivatal igazolta, hogy a tanköteles ezeken részt vett, ennek elmaradása esetén a nyilvános iskolalátogatás alóli felmentést nem hosszabbították meg.	60
	A magántanulók magas aránya - minthogy az iskolai politikai/világnézeti/politi- kai szocializáció elkerülését lehetővé tette - a húszas évektől kezdve az oktatáspolitika diszpreferenciái közé tartozott. A magánvizsgálatok elleni fellépés részeként még 1920-ban döntés született arról, hogy a magántanulót érintő iskolaszéki, gondnoksági döntéseket, tanítótestületi döntéseket a tanfelügyelővel jóvá kell hagyatni. (Nyilván azért, mert az iskolaszékek és tanítótestületek még egyértelmű felsőbb kívánalom esetén sem szívesen szálltak szembe a tanulók helyben befolyásos, vagyonos szüleivel - a megyei tanfelügyelő ettől a szemponttól mégiscsak függetlenebb volt.)	Irodalomjegyzék
	Az 1-6 osztályosok magánvizsgálatára az engedélyt a tanfelügyelő adta meg, a 7-8 osztályos magánvizsgálatra viszont már a tankerületi főigazgató. Utóbbi csak a tanköteles koron túl lévőkre vonatkozott, a normál korú diákok ilyen engedélyt egyáltalán nem kaphattak.	Burchard Erzsébet: Visszaemlékezéseim Montessori-módszerű magánóvodámra és ma- gán-„népiskolámra” In Pedagógiai Szemle, 1987/12. XXXVII. évf.