E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 596. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Más esetekben - s erre példa a taneszköztörténeti tanulmány - az elemző feladata, hogy számos mozzanatában jól ismert, s neveléstörténeti munkák által kaleidoszkópszerűen bemutatott jelenségeknek igazi társadalmi jelentést adjon - s ezzel mintegy kijelölni a feladatokat egy alaposabb történetszociológiai-ne- veléstörténeti kutatás számára.	A taneszköz a szocializációtörténetben
	Magyarország taneszköz-politikájának történetét összefoglalni csak egy olyan tanulmánynak lenne esélye, melyet egy e kérdésre irányuló átfogó kutatás előz meg, tehát - mint számos más oktatástörténeti probléma esetében - itt is azt mondhatjuk, előbb kellene monográfiát írni - s csak azután keríthetnénk sort egy rövidebb összefoglalásra.[5] A taneszközök történetéről különféle összefoglalók, sőt részletes tanulmányok is rendelkezésre állnak. Ezek részben technikatörténeti, részben pedig tantárgymódszertani - jobb esetben módszertan-történeti - szemléletűek. (vö: Sándor 1989, Lohr 1965, Nagy: 1970, Ábent-Szűcs 1979)	A szocializációs helyszínek és intézmények középkorból örökölt munkamegosztásában az összes többi szocializációs helyszínt inkább jellemzik az eszközök és tárgyak, mint az iskolát. Ezért előbb ezekről essék szó.
	61	A - döntően családi, nagycsaládi közegben - folyó kisgyermeknevelésnek mindig is eszköze volt a speciálisan erre a célra készített - társadalmi munkafolyamatok felnőtt eszközeit utánzó, illetve társadalmilag-biológiailag kódolt nemi szerepekre felkészítő gyermekjátékok világa. Amikor az óvodáztatás a 19. században elterjed és intézményesül - melynek eredeti oka legkevésbé sem „pedagógiai”, hanem a nagycsaládi rendszer bomlásával, a női munkavállalással illetve tűzrendészed szempontokkal függ össze - szabályos harc indul a „gyerekjátékok” eszközrendszerét használni kívánó - hamarosan pszichológiai és egészségügyi érvrendszerrel megtámogatott - csoportok és az óvodát iskola-előkészítőnek tartók között. Utóbbiak mögött is komoly erők állnak, részben azok a tanítók, akik végre úgy láthatják, a középiskolák világával szembeni évszázados alávetetettség után immár nekik is lehetőségük nyílik „felülről” nézni egy intézményrendszerre, no meg ténylegesen is uralni az ott dolgozókat, irányítani őket a taneszközök használatában, részben pedig azok a politikusok és ideológus-értelmiségiek, akik úgy látják, nem lehet elég korán elkezdeni a szülők közegétől való elválasztást. E második csoporthoz tartozók nálunk - s talán másutt is - eltérő motivációk alapján akarják az óvodát (eszközeiben, tárgyaiban is) alapvetően mássá tenni, mint az otthoni világot: egyrészt felvilágosult és szociális megfontolásokból, egyesek a „rossz” és egészségtelen családi szokások kiirtásának szándékával, mások a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése (a későbbi iskolai pálya megkönnyítése) iránti elkötelezettségből - megint mások a „szeparatista” felekezeti és nemzetiségi csoportok szekularizálását illetve asszi- milálását kívánják hamarabb és hatékonyabban elkezdeni. Az „óvodakötelezettség” bevezetése egyébként kevésbé konfliktusos módszer, mint a tankötelezettség felfelé történő megnyújtása, hiszen olyan gyerekcsoportokat akar közösségi intézményekbe terelni, akiket a szülők sem akarnak még kiaknázni a családi gazdaságban. (MP 1892:3, 1893:154, 155, Kelemen 2002:148)
	A taneszköz-történet és az oktatás társadalmi és politikai valósága közötti ösz- szefüggésrendszerről gyakorlatilag nem rendelkezünk feldolgozásokkal. (Kivételt képez ez alól az iskolai könyvtárak felszereltségéről szóló Karády-tanulmány, és Kelemen Elemér Gönczy portréja) (Karády 2002, Kelemen 1993)	62
	Az alábbi tanulmány annak bemutatására vállalkozik - néhány szükségképpen esetlegesen kiválasztott jelzés alapján - mi mindenre terjedhetne ki egy „taneszköz- politika-történeti” szintézis.	Az óvodák körüli viták és küzdelmek tehát alapvetően kihatnak arra, hogy az intézményes óvodáztatás milyen mértékben kívánja használni a „spontán” szocializáció - a külvilágban megfigyelt eszközeit és mennyire kíván egyéb, készített, kidolgozott eszközöket bevetni. A 19. század utolsó harmadában már mindkét tábor széles eszközkészlettel rendelkezik, s a századvégen már az az igazi kérdés, hogy vajon a csekély taneszközkészletet felvonultató gyermekmegőrzés hívei - akik a kényszerből erényt (verbális játékokat) alkottak -, vagy a pszichológia és pedagógia tárgyi értelemben is sokszínűbb eszköztárát felvonultatók rendelkeznek nagyobb eséllyel ahhoz, hogy az óvodáztatás nemzeti programjának szakmapolitikai vezető pozícióit elfoglalhassák, s ezzel befolyásolják az óvodai taneszközbeszerzést. (MP 1894:227-233, 1913: 133-134, 1916:503)