E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 611. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	A politikai szocializáció is sokkal gazdagabb tárgyi kultúrán nyugszik, mint az iskola - a zászlók, címerek, egyenruhák, rangjelzések felismerését nyilvánvalóan nem lehetett ezek fizikai bemutatása, kézbeadása nélkül tanítani - sem az írni-ol- vasni gyakran nem tudó középkori uraknak s szolgáiknak, sem a modern tömeghadseregek közlegényeinek. (MP 1911:4, 1912:540)	Az iskolai fegyelmezés valamennyi eszköze - a tárgyak, amikhez oda lehet kötni, fogni, csukni a gyerekeket - egyfelől az iskolai élet konkrét működtetését biztosító eszközök, másfelől igenis a felnőtt-élet büntetőeszközeit - a börtönt, a derest, a kalodát, carcert (a 19. századvégén utóbbiaknak persze már csak történetét) - bemutató (és ezzel már előre elfogadtató) alkalmatosságok. A tanítók pálcája a szocializáló fizikai erőszak azonnali eszköze, s „tananyag” a bottal-buzogánnyal-karddal (és nem utolsósorban királyi pálcával, bírói pálcával, pásztorbottal, tábornoki pálcával) felszerelt hatóságok hatalmáról. (1871-ben törlik el a vesszőzést a felnőttek büntetései közül.) A tanítói pálca önmaga legitimációja is, éppen taneszköz mivoltában: ha van mit (képet, ábrát, elolvasandó szót és szótagot stb.) mutatni, ezzel teszik, ez hivatott a tanulók figyelmének irányítására, de az éneket is ezzel vezénylik. (A pálca a varázslók eszköze, az ókor óta...) A magasabb iskolákban az épület fizikai kialakítása - már ha erre tervezték - nyilvánvaló eszköz egyrészt az iskolai tudás és szakrális tudás párhuzamosságának sugallására, másrészt a környező épületektől való különbözőség megjelenítésére. Az iskolaberendezés a tanító pozíciójának fizikai megemelésével (katedra) a szószékről igazságot hirdető pap, a várából népére alátekintő úr, a gyalogos közlegényeket lóról irányító tiszt szerepének elfogadására nevelt. (Vagy másfelől nézve: ezen elfogadott társadalmi tekintélyeket kívánta volna biztosítani a tanító számára is.)
	Mindezen kiterjedt és természetes szocializációs módozatokkal szemben az iskolai szocializáció eredetileg a verbalitáson, s az írásbeliségen nyugszik.	De „a szorosan vett” és bevallott tananyagban csak fokozatosan nyernek tért a taneszközök.
	A dolgok helyett a szavak (az írás és az olvasás), a mennyiségek és nagyságrendek helyett a számok kizárólagossága, később dominanciája biztosítja az iskola szimbolikus elkülönülését, formális másságát a többi szocializációs intézménnyel szemben, biztosítja az iskola belső hierarchiáját, erős határt von az iskolai tudás és a mindennapi tudás közé, erős „korporációvá” szervezi a tanítással foglalkozókat, különbséget jelenít meg az iskolába járó és nem járó gyerekek ismeretszerzési módja között, az iskolázás fokozatos kiterjedése idején pedig természetes és az iskola szempontjából kívánatos előnyt biztosít az eredendően is írni-olvasni tudó szülők gyermekeinek. (MP: 1915, 291, Bourdieu)	A pedagógiai gondolkodás és módszerek története azon a módon is leírható, hogy Bacontől és Locke-tól napjainkig a tekintélyelven elfogadandó igazságok helyét hogyan veszi át a „való világ megfigyelésén”, vagy a való világ makettjeinek, modelljeinek megfigyelésén megtapasztalt „igazság”. Hogy a megtanulandó kommentár-igazságok helyét - már Rotterdami Erasmustól kezdve - hogyan veszi át az eredeti szövegekből, kritikai módszerekkel leszűrendő „igazságok” világa. (Látszólag több évszázados történet ez, valójában azonban még a 19. és 20. század tanítástörténetében is bőven találunk „kinyilatkoztatásos” elemeket. Pontosabban: amikor egy-egy állítás, módszer, paradigma kanonizálódik, elkezd „kinyilatkoztatásként” viselkedni, azaz tulajdonképpen taneszközhasználat, az önálló forrásfeldolgozás, az önálló megfigyelés, az önálló mérés stb. ellenségévé válni.) (MP 1915:291, Pu- kánszky-Németh)
	Az iskolai szocializáció is bőségesen használ eszközöket - csak éppen ezeket az eszközöket nem elsősorban a saját néven nevezett tananyagához, hanem a tanulás és a működés folyamatához rendeli hozzá. Ennek ellenére még ezek a - látszólag csak fegyelmezési - eszközök is hordoznak tényleges tanulnivalókat:	A tanulmányi célokat szolgáló taneszköz-felhasználás története tehát ebbe a tudománytörténeti folyamatba illeszkedik bele: s minthogy e tudománytörténeti folyamat alapvetően a szkepszis és a tételes vallásosság, a polgárság és a feudalizmus közötti világtörténelmi küzdelemmel, később a kanonizálódott tudomány és a kritikai tudomány közötti küzdelemmel van összefonódva, a taneszköz-felhasználás története is ennek a társadalmi makrofolyamatnak a része.
	64	Természetesen a tanulmányi célokat szolgáló taneszközfelhasználás-történet fokozatosan önállósodik ettől a tudomány- és társadalomtörténeti összefüggéstől, és a 18-19. században már bőségesen akadnak, akik a tradicionális tartalmak és értékvilágok közvetítésére is jó eszköznek tartják és szorgalmazzák az eszközök bevezetését.