E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 616. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Az iskolai fegyelmezés valamennyi eszköze - a tárgyak, amikhez oda lehet kötni, fogni, csukni a gyerekeket - egyfelől az iskolai élet konkrét működtetését biztosító eszközök, másfelől igenis a felnőtt-élet büntetőeszközeit - a börtönt, a derest, a kalodát, carcert (a 19. századvégén utóbbiaknak persze már csak történetét) - bemutató (és ezzel már előre elfogadtató) alkalmatosságok. A tanítók pálcája a szocializáló fizikai erőszak azonnali eszköze, s „tananyag” a bottal-buzogánnyal-karddal (és nem utolsósorban királyi pálcával, bírói pálcával, pásztorbottal, tábornoki pálcával) felszerelt hatóságok hatalmáról. (1871-ben törlik el a vesszőzést a felnőttek büntetései közül.) A tanítói pálca önmaga legitimációja is, éppen taneszköz mivoltában: ha van mit (képet, ábrát, elolvasandó szót és szótagot stb.) mutatni, ezzel teszik, ez hivatott a tanulók figyelmének irányítására, de az éneket is ezzel vezénylik. (A pálca a varázslók eszköze, az ókor óta...) A magasabb iskolákban az épület fizikai kialakítása - már ha erre tervezték - nyilvánvaló eszköz egyrészt az iskolai tudás és szakrális tudás párhuzamosságának sugallására, másrészt a környező épületektől való különbözőség megjelenítésére. Az iskolaberendezés a tanító pozíciójának fizikai megemelésével (katedra) a szószékről igazságot hirdető pap, a várából népére alátekintő úr, a gyalogos közlegényeket lóról irányító tiszt szerepének elfogadására nevelt. (Vagy másfelől nézve: ezen elfogadott társadalmi tekintélyeket kívánta volna biztosítani a tanító számára is.)	A taneszköz, mint tartalomhordozó
	De „a szorosan vett” és bevallott tananyagban csak fokozatosan nyernek tért a taneszközök.	Természetesen a taneszközök kivétel nélkül alkalmasak arra, hogy politikai vagy világnézeti szempontból bizonyos álláspontokat támogassanak, másokat viszont veszélyeztessenek. Az egyes taneszközök nyilvánvalóan hordoznak tudományos - de társadalmilag és politikailag kódolható - igazságokat. Néhány példa, pusztán annak érzékeltetésére, hogy gyakorlatilag minden taneszköznek van társadalmi tartalma:
	A pedagógiai gondolkodás és módszerek története azon a módon is leírható, hogy Bacontől és Locke-tól napjainkig a tekintélyelven elfogadandó igazságok helyét hogyan veszi át a „való világ megfigyelésén”, vagy a való világ makettjeinek, modelljeinek megfigyelésén megtapasztalt „igazság”. Hogy a megtanulandó kommentár-igazságok helyét - már Rotterdami Erasmustól kezdve - hogyan veszi át az eredeti szövegekből, kritikai módszerekkel leszűrendő „igazságok” világa. (Látszólag több évszázados történet ez, valójában azonban még a 19. és 20. század tanítástörténetében is bőven találunk „kinyilatkoztatásos” elemeket. Pontosabban: amikor egy-egy állítás, módszer, paradigma kanonizálódik, elkezd „kinyilatkoztatásként” viselkedni, azaz tulajdonképpen taneszközhasználat, az önálló forrásfeldolgozás, az önálló megfigyelés, az önálló mérés stb. ellenségévé válni.) (MP 1915:291, Pu- kánszky-Németh)	A világegyetem és naprendszermodellek (telluriumok, lunariumok) illetve ábrázolások a modern időkben természetesen nem a jól ismert filozófiai és politikai kon- notációjú - Ptolemaiosz/Kopernikusz rendszere közötti választás miatt fontosak, hanem azért, mert az egyes ábrázolásmódok - azáltal, hogy geometriai értelemben tökéletes „gépezetként” mutatják-e a kozmoszt vagy sokféle törvény, sokféle erő és a káosz együtteseként - különböző filozófiai/teológiai álláspontok alátámasztására alkalmasak. (Gönczy 1872)
	A tanulmányi célokat szolgáló taneszköz-felhasználás története tehát ebbe a tudománytörténeti folyamatba illeszkedik bele: s minthogy e tudománytörténeti folyamat alapvetően a szkepszis és a tételes vallásosság, a polgárság és a feudalizmus közötti világtörténelmi küzdelemmel, később a kanonizálódott tudomány és a kritikai tudomány közötti küzdelemmel van összefonódva, a taneszköz-felhasználás története is ennek a társadalmi makrofolyamatnak a része.	A különböző atommodellek és atombemutatások nem egyszerűen a fizika-történet valamely fázisához, illetve az adott korban létező versengő paradigmák egyikéhez „kötötték hozzá” a tanítást, hanem - pl. az elektronokat kicsiny golyócskaként bemutatva - „naprendszer-konnotációt” keltettek, s ekképpen „a mechanikus ma- terializmus”-ra vagy éppen az „egyetlen teremtő elmére” utaló tanári magyarázatokat könnyítették meg. (Keresztessy 1883, MP 1897:256, 507, 1906:386, 1909:248, 1910:297, Batta 1915, Matzkó 1934, MP 1939:45)
	Természetesen a tanulmányi célokat szolgáló taneszközfelhasználás-történet fokozatosan önállósodik ettől a tudomány- és társadalomtörténeti összefüggéstől, és a 18-19. században már bőségesen akadnak, akik a tradicionális tartalmak és értékvilágok közvetítésére is jó eszköznek tartják és szorgalmazzák az eszközök bevezetését.	65