E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 651. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	A taneszközellátottság, mint egyenlőtlenségi mutató	Karády Viktor a felekezeti elemi iskolák könyvtárhelyzetét hasonlítja össze egy tanulmányában. Egyedül a zsidó iskolákra jellemző, hogy több a könyv, mint a tanuló (92 tanulóra 100 könyv jut) az unitárius iskolákban éppen annyi könyv van, mint ahány tanuló, az evangélikusoknál 173, a reformátusoknál 489, a római katolikusoknál 595, görögkeletieknél 807 tanulóra jut 100-100 könyv. Az egy könyvtárra eső iskolák száma a zsidóknál a legalacsonyabb (2,1) ezt az unitáriusok és evangélikusok követik, hogy a sor a reformátusokkal (5,8) és a római katolikusokkal (7,2) folytatódjék és a görögkeletiekkel (10,9) záruljon. (Tulajdonképpen a görögkatolikusok helyzete a legrosszabb, de ott a görögkeletiekhez képest is olyan gyenge eredmények szerepelnek, hogy annak további megvizsgálását szükségesnek tartjuk.) Az iskolai könyvtárak léte és a könyvek mennyisége tehát nagyjából követi a nagyobb felekezetek alfabetizációs erősorrendjét, de az arányok önmagukban is magyarázandók még. (Karády 2002)
	A 19. század második és különösen a huszadik század első felének statisztikai adatai bőségesen tanúskodnak arról, hogy az egyes intézmények taneszköz-ellátottsága igen egyenetlen volt. A statisztikai adatok alapján is alapos elemzés lenne készíthető, itt csak jelzéseket adhatunk, inkább csak, hogy a téma lehetőségeit jelezzük.	A taneszköz mint rendkonstituáló
	A századfordulón a tanítóképző intézetek taneszköz-ellátottsága látványosan hordozza az egyes fenntartók különböző lehetőségeit. Természettani szaktanterme az állami képzők 77%-ának volt. A felekezeti képzők állapota erősen szóródott: a református intézményekben mindenütt volt, a római katolikusok háromnegyedében, a többi keresztény felekezethez tartozó felében. Az egyetlen zsidó tanítóképző intézetben viszont nem volt ilyen tanterem. A lányok számára szervezett tanítónőképző intézeteknél az állami szféra 71, a katolikus szféra 88%-át jellemezte, hogy volt kísérleti tanterem, a görögkeletiek és a reformátusok egy-egy intézetében is volt. A férfi tanítóképzők többi alkalmatosságát vizsgálva a legegyértelműbb különbség az állami intézmények javára a tanszerterem létében mutatkozik: az állami intézményekben 2 tanszerterem is jut egy intézetre, a felekezeti szférában csak 0,8 - ezen belül az evangélikusok 1,1-es mutatója sem közelíti meg az állami szférát, a katolikusok 0,6-os mutatója pedig jelentős elmaradást tükröz. A tanítónőképző intézményben közel ugyanilyenek a számok és az arányok. (MSÉ 1901: 333) Az állami intézmények több mint kétharmadában, a katolikusok mindössze felében van tornaterem.	Szélesebb értelemben az iskolai egyenruha szintén taneszköz. A „tan” amit közvetítenek vele, persze elsősorban nem tantárgyspecifikus információ, hanem „nevelési” tartalom.
	Mindemögött a finanszírozás nagyságrendi különbsége áll. Az állami intézetekben mindössze 505 korona esett egy fiúra, a felekezetiekben pedig 218. Az utóbbi összeg alacsonysága nem a bérekre hat elsősorban. A szerzetesek, apácák „olcsóbbak” ugyan, de a protestáns intézményekben is csak 280-290 pengő jut egy tanulóra. A tanárok számában nem volt jelentős különbség, s e tanárok nagyjából ugyannyiba kerülhettek. (A felekezeti és állami intézmények bértábláit összehangolták) A legfontosabb következmény tehát az intézmények dologi ellátásának különbözősége. (MSÉ 1901:333)	Történetileg az iskolai ruházat a diákok renddé szerveződésének kifejezője, annak megjelenítése, hogy a középkorban az Ars fakultás tizenéves diákja is az egyetem joghatósága alatt áll, a városi hatóságoknak nincsen fölötte hatalma. Ez természetesen a későbbiekben megszűnik, de a diákok „rendjének” hangsúlyozása megmarad.
	70	A későbbiekben, amikor konkurens iskolák jönnek létre - akár felekezeti alapon, akár éppen azonos felekezetek különböző rendjei illetve csoportjai versengésétől ösztönözve - a diákruha már nemcsak a külvilágtól, a nem diákoktól, de más iskolák diákjaitól való megkülönböztetésnek is eszköze.