E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 951. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Vincze 1935. Vincze Frigyes: A középfokú kereskedelmi szakoktatásügy hazánkban és a külföldön a 19. század ötvenes éveitől napjainkig. Budapest, 1935, Sylvester Nyomda.	Úgy vélem, a hazai oktatáskutatásnak[7] (mármint, ha nem egyszerűen egy nemzetközi tudományos minta követéseként értelmezzük, ami szintén egy plauzibilis megoldás...) kettő plusz egy előzménye van: az egyik az oktatásstatisztika, a másik a tanügyi jog, s természetesen a mindezzel (tehát jogtörténettel, intézménytörténettel, egyes rétegekre jellemző iskolázottsággal, az iskolák társadalmi összetételével stb.) foglalkozó neveléstörténet. Az ezekből kifejlődő oktatásszociológia (a deskriptív statisztikával és tanügyi joggal szemben) erős magyarázó összefüggéseket tárt fel, s egyben erősen deperszonalizálta az oktatáspolitika-történeti, iskolatörténeti megközelítésben hagyományosan eseti magyarázatokat. Ebben a narratívában a dolgok történtek és nem csinálták őket valakik, a vizsgált egységek fix kategóriák (régiók, vallások, rétegek) lettek. Ezeket az egységeket jellemezte - egy oktatásszociológiai leírásban - az iskolázás vagy iskolázottság meghatározott mértéke, s ezek az egységek töltöttek be bizonyos szerepeket, funkciókat az oktatásügyi szervezet illetve rendszerleírásban.
	III.  KUTATÁS	Azután jött az a fordulat - melyet nálunk leginkább Kozma Tamáshoz és az 1980-1990 közötti oktatáskutatóbeli csoportjához lehet kötni -, amely dinamizálta a kategóriákat, s az oktatásügyi történések középpontjába a cselekvő egyént helyezte, legyen ez az egyén akár egy oktatásügyet befolyásoló multipozíciós elitcsoport tagja, akár a saját nemzetiségi identitását, csoportidentitását formálgató fiatal, akár a gyerekei iskolázásáról döntő szülő (Kozma 1990), s ezekből a megkutatott, megfigyelt - s persze részben elképzelt vagy kikövetkeztetett - egyéni döntésekből építette vissza a dinamikusan változó kategóriákat.
	III.1.       NÉPSZÁMLÁLÁS	A kategóriák
	A szociológiai módszernek fontos funkciója - melyet eddig bemutattunk, hogy elgondolkodtató módon tudjon újraírni, újrainterpretálni mások által feltárt tényeket, s a szöveges forrásokat is máshogy és másképpen értelmezze, mint akár a történettudomány, akár az iskolatörténet. De az oktatásszociológiai elemezés igazi sajátja, igazi specialitása, hogy számszerű adatok elemzésével jól lehatárolható időszakra, pontosan körülhatárolt földrajzi térre érvényes új megállapításokat tesz. Ehhez alapvetően háromféle forrás áll rendelkezésre. A dualizmuskori nemzetiségi oktatás elemzésének esete a korban összegyűjtött statisztikai források felhasználását és interpretálását mutatja be.	Megfigyelhetjük, hogy miközben meghatározott aggregátumokat, kategóriákat jellemzőnk azzal, hogy milyen iskolázottsági szinteket értek el, illetve hogy milyen iskolázási stratégiákat követtek, sajátos önellentmondásba kerülünk. Egy közkeletű példával élve, nyilván kijelenthetjük, hogy ha egy meghatározott időpontban pl. a segédmunkások körében 1% az egyetemet végzettek aránya s a hivatalnokok között 25%, akkor a hivatalnokokra mérhetően sokkal jellemzőbb az egyetemi végzettség, mint a segédmunkásokra. Kétséges azonban, hogy amennyiben egy aggregátumban ennyire ritka egy jelenség, akkor maga a jelenség (ez esetben az egyetemi diploma léte) nem azt jelzi-e, hogy az adott személy aggregátumhoz tartozásával, besorolásával van a hiba? Azaz: nem arról van szó, hogy az „egyetemet végzett segédmunkás” (ha valahol 1940 és 1960 között vagyunk éppen) pl. származási okoknál fogva egy értelmiségi állásból kitett személyt jelöl a valóságban, akinek - pillanatnyi munkajellegén kívül - semmi köze a segédmunkásokhoz, mint réteghez? Azaz: bármilyen egyéb tulajdonságát, pl. kulturális fogyasztását, lakásviszonyait, véleményét, baráti körét, politikai attitűdjeit stb. ebből az (elvesztett) értelmiségi státuszból magyarázhatjuk, s nem a segédmunkás mivoltból... Ugyan semmilyen foglalkozási kategóriához való tartozást nem „diktál” az iskolázottság, de a fordítottja igaz: ha túl nagy a foglalkozásnál szokásos iskolázottság és a tényleges iskolázottság különbözősége, nyugodtan gyanakodhatunk arra, hogy valamilyen olyan - nem mért, de meghatározó - tényező van a háttérben, mely tulajdonképpen indokolja, hogy a személyt kivegyük az aggregátumából.
	98	99