E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1166. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben		b)     Másfelől pedig, hogy az elcsatolt területeken a nem magyar anyanyelvűek többségben vannak, s a bölcsészkar, ezen belül a magyar nemzeti szimbólumokkal való azonosulást erősen megkövetelő történelem szak, a nem magyar anyanyelvű lakosság pályaválasztása szempontjából nyilván kevésbé jött szóba, mint a műszaki vagy orvosi egyetem. Érdemes tehát a magyar anyanyelvű lakossághoz képest is tanulmányozni a történészek megoszlását (I oszlop). A vidék reprezentációját erősen meghaladó reprezentációval Tiszántúl és a Keleti-Felvidék tűnik ki.
	121	Összefoglalva: A történészi szakma választását a bölcsész diákságban a viszonylag kevésbé polgárosult területekről való származás felerősíti. A hagyományos, hierarchiába rendezhető tolóerők - az apa iskolázottsága, a településszerkezet, a regionális egyenlőtlenségek - szempontjából tehát a történész népesség valamivel kevésbé elit jellegűnek tűnik, vagy - másként fogalmazva - a bölcsészkar más szakjai (például az élőnyelvek) sokkal inkább vonzhatták az elitcsoportok leszármazottait, mint a történelem.
	A teljes lakosságra, illetve az érettségizett lakosságra számított reprezentációs mutatók között a legnagyobb különbséget éppen Budapest esetében tapasztalhatjuk: lakossági arányszámához képest Budapest több mint négyszeresen felülreprezentált. Az érettségizett népességnek azonban olyan nagy része koncentrálódik Budapestre, hogy ehhez képest Budapest alulreprezentált a történészek között. Hasonlóképpen megfordul a Duna-Tisza közének mutatója, bár az ellenkező irányba: míg a teljes népességi arányhoz képest enyhe alulreprezentációt, az érettségizettekhez képest enyhe felülreprezentációt mutat. A Dunántúl és Tiszántúl felülreprezentációja erősen megnövekszik. A teljes egészében elcsatolt országrészek mindkét mutató szerint alulreprezentáltak.	122
	Ennek kétféle magyarázata is lehet:	Természetesen többféle vizsgálattal lehet árnyalni ezt a sommás képet. Válasszuk ki példaképpen azt a régiót, amely a történészek szempontjából markáns felülrep- rezentációt mutat: a Tiszántúlt. A Tisza bal parti régiójában a bölcsészek kiválasztásában általában erősebb a férfiak részvétele, mint országos átlagban, hasonlóképpen a történészek esetében. Miközben a vidékiek között általában a diplomások negyede, itt a harmada jött 'nagyvárosból' (ez esetben Békéscsabáról, Debrecenből, Nagyváradról és Nyíregyházáról). Míg a vidéki diplomások fele kis településekről származott, e régióban csak kétötödnyi az innen érkezettek aránya. Összességében: a Tiszántúl „történész” hajlama elsősorban a „tiszántúli nagyvárosok” történészi pályaválasztásra indító hajlamával függ össze. A 20. századi gazdasági és kulturális súlyukhoz viszonyítva történelmileg „aránytalanul nagy” szerepet játszó városok társadalma átlagon felüli valószínűséggel termelt ki a történelemmel foglalkozó pálya választására ösztönző habitust.
	a)      Az egyik, hogy a tömeges népességmozgás ellenére a trianoni határ mégiscsak határként viselkedik, természetes akadálya annak, hogy az e területről származók beiratkozzanak a budapesti egyetemre...	Míg a város-falu lejtővel, a regionális modernizációs jelzővel, s az apa iskolázottságával kapcsolatos egyenlőtlenségi meghatározók a 19-20. századi Európában és Észak-Amerikában általánosnak tűnnek[12] - a társadalmak legfeljebb abban különböznek egymástól, hogy mekkora az iskolázott, városiasabb településen élő, fejlettebb régióból származó csoportok előnye az átlaghoz képest -, addig nagyon is speciálisan közép-európai az etnikai és vallási csoportok viszonya a felsőoktatáshoz, a bölcsészkarhoz, illetve a történész szakmához.