E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1286. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	A MIA1 felmérés kérdezettjeinek viszonylag nagy létszámú érettségizett csoportja beszámolói alapján, az előző felmérésből megismert, „kevéssé iskolázott és munkásszülők” csoportot differenciálhatjuk. Megragadhatjuk azokat, akiknek intellektuális potenciálja, családi ambíciója - az adott történelmi körülmények között - legalább egylépcsős mobilitásra késztette gyermekeiket.	Azt mondhatjuk tehát, hogy először a foglalkozási/iskolázottsági mutatók által definiált csoportokhoz rendelhetünk hozzá egy-egy vallásossági mutatót, azután ezeket a csoportokat tovább differenciálhatjuk vélelmezhető kulturális tőkéjük, mobilitási habitusuk alapján.
	Ugyanezen a módon kísérletet tehetünk a munkásoknál/iskolázatlanoknál kisebb szülőcsoportok (pl. a középrétegek) differenciálására: megkülönböztetve azokat, akik „legalábbis szinten maradtak”, s azokat, akiket az 1949-s rendszerváltás any- nyira megviselt, hogy gyerekeik nemcsak átmenetileg[17], de tartósan kikerültek a középrétegből.	A MIA2 felmérés - mely tehát a jelenleg doktori címmel rendelkezők emlékeire kérdez rá - eredményeit a megkérdezettek apáinak státusza szerint érdemes feldarabolni. A „munkás” illetve „elemi iskolai végzettségű” apákat leválasztva és ismételten megvizsgálva a munkások és iskolázatlanok legambiciózusabb, legszűkebb csoportjai körében jellegzetes vallási, illetve vallásos nevelési viszonyok megragadását kísérelhetjük meg.
	130	131
	A MIA1 felmérés kérdezettjeinek szerény létszámú diplomázott csoportja beszámolói alapján, az előző felmérésből megismert „kevéssé iskolázott és munkás” csoportot is, meg alsó-középrétegbeli csoportot tovább differenciálhatjuk. Megragadhatjuk azokat, akiknek intellektuális potenciálja, családi ambíciója - az adott történelmi körülmények között - még arra is elég volt, hogy az új értelmiségi tömegszakmákba - tanító, mérnök stb. - besegítsék gyermekeiket.	A MIA2 felmérés nem reprezentatív egyetlen korabeli társadalmi csoportra sem, de a mobilitás természeténél fogva elég nagy számban mutat be - az összes többi mintában csak kis számban előforduló - kifejezetten magasan iskolázott családokat. (Ha ugyanis tudjuk, hogy orvosnak, jogásznak, tudományos kutatónak mindig is a magasabban iskolázott, magasabb beosztású, vagy rétegükhöz képest valamilyen speciális kulturális tőkével rendelkezők küldhették leginkább gyerekeiket, akkor gyakorlatilag bizonyos, hogy a jelenlegi doktorokat szüleikről kérdezve bőséges adatokhoz juthatunk az egykori felsőbb csoportokról.)
	További differenciálási lehetőség, hogy ezeket a foglalkozási-iskolázottsági szülő csoportokat gyermekük későbbi karrierjétől függetlenül is ellátjuk egy bizonyos mobilitási potenciállal, mobilitási potenciálként definiálva az apa (a megkérdezett felől nézve: nagyapa) foglalkozási/iskolázottsági csoportjához képesti elmozdulást, illetve párválasztást - a megkérdezett felől nézve az apa és anya iskolázottsági/fog- lalkozási státusza, származása, vélhető hozott vagyona közötti különbség nagyságrendjét.	A jelenlegi doktorok mintát nem pusztán a szülők foglalkozása és iskolázottsága szerint érdemes „darabolni”. A jelenlegi doktorok két legnépesebb rétege a jogászoké és az orvosoké: az ő visszaemlékezéseik kitűnően megjelenítik azt a két családtípust, mely részben „hatalmi”, részben „szakértelmiségi” pályára küldi gyermekeit.