E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1291. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Azt mondhatjuk tehát, hogy először a foglalkozási/iskolázottsági mutatók által definiált csoportokhoz rendelhetünk hozzá egy-egy vallásossági mutatót, azután ezeket a csoportokat tovább differenciálhatjuk vélelmezhető kulturális tőkéjük, mobilitási habitusuk alapján.	E két saját felmérésen kívül még két olyan - mintegy tizenöt éves - közvélemény-kutatást ismerünk, melyből adatokat nyerhetünk az ötvenes évek világnézeti neveléséről. (TÁRKI[18]) Mindkét közvélemény-kutatás adatbázisa - a készítők szívességének köszönhetően - rendelkezésünkre áll. Természetesen e kutatásokban - mivel nem egy generációt vettek célba - sokkal kisebb elemszámmal fordulnak elő az ötvenes években szocializáltak. Így e kutatásokat nem „makroadatok” bemutatására érdemes használni: a nagy kategóriák vonatkozásában saját (a korcsoportra és területi csoportra vonatkozóan magasabb elemszámú) felméréseink (lásd feljebb MIA1) ugyanis mindenképpen biztosabb alapot nyújtanak. Ezek a TÁRKI kutatások azonban számos olyan kérdést is feltettek a gyerekkori viszonyokról, melyek részletesebb, finomabb kép bemutatását teszik lehetővé, pl. hogy az egyes csoportokon belül az életszínvonal, vagy a kulturális fogyasztás miképpen érinti a templomba járási gyakoriságot. Ez legalább jelzésszerűen lehetővé teszi a kialakított makrocsoportok tovább differenciálását.[19]
	A MIA2 felmérés - mely tehát a jelenleg doktori címmel rendelkezők emlékeire kérdez rá - eredményeit a megkérdezettek apáinak státusza szerint érdemes feldarabolni. A „munkás” illetve „elemi iskolai végzettségű” apákat leválasztva és ismételten megvizsgálva a munkások és iskolázatlanok legambiciózusabb, legszűkebb csoportjai körében jellegzetes vallási, illetve vallásos nevelési viszonyok megragadását kísérelhetjük meg.	Mindezen lehetőségek közül ebben a tanulmányban az utolsóként kifejtett „empirikus-visszaemlékezések” néhány adatát használjuk fel - előre tudva, hogy az ezen adatbázisok végigelemzése is szétfeszítené e tanulmány kereteit.
	131	Visszaemlékezések az ötvenes évek budapesti szülőtársadalmának templomba járási gyakoriságára
	A MIA2 felmérés nem reprezentatív egyetlen korabeli társadalmi csoportra sem, de a mobilitás természeténél fogva elég nagy számban mutat be - az összes többi mintában csak kis számban előforduló - kifejezetten magasan iskolázott családokat. (Ha ugyanis tudjuk, hogy orvosnak, jogásznak, tudományos kutatónak mindig is a magasabban iskolázott, magasabb beosztású, vagy rétegükhöz képest valamilyen speciális kulturális tőkével rendelkezők küldhették leginkább gyerekeiket, akkor gyakorlatilag bizonyos, hogy a jelenlegi doktorokat szüleikről kérdezve bőséges adatokhoz juthatunk az egykori felsőbb csoportokról.)	132
	A jelenlegi doktorok mintát nem pusztán a szülők foglalkozása és iskolázottsága szerint érdemes „darabolni”. A jelenlegi doktorok két legnépesebb rétege a jogászoké és az orvosoké: az ő visszaemlékezéseik kitűnően megjelenítik azt a két családtípust, mely részben „hatalmi”, részben „szakértelmiségi” pályára küldi gyermekeit.	A „MIA1” esetében a megkérdezettek többek között arra emlékeztek vissza, hogy tíz éves korukban milyen gyakran jártak a szüleik templomba. Ennek segítségével viszonylag széles skálán tudjuk elhelyezni a templomba járási gyakoriságot, hiszen amikor kisebb társadalmi csoportokat jellemzünk, kénytelenek vagyunk nagyobb világnézeti csoportokat megnevezni, s fordítva, ha részletesen - mintegy skálával - írjuk le a világnézeti csoportokat, általában csak nagyobb, összevont foglalkozási és iskolázottsági csoportokat rendelhetünk hozzájuk.