E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1296. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	E két saját felmérésen kívül még két olyan - mintegy tizenöt éves - közvélemény-kutatást ismerünk, melyből adatokat nyerhetünk az ötvenes évek világnézeti neveléséről. (TÁRKI[18]) Mindkét közvélemény-kutatás adatbázisa - a készítők szívességének köszönhetően - rendelkezésünkre áll. Természetesen e kutatásokban - mivel nem egy generációt vettek célba - sokkal kisebb elemszámmal fordulnak elő az ötvenes években szocializáltak. Így e kutatásokat nem „makroadatok” bemutatására érdemes használni: a nagy kategóriák vonatkozásában saját (a korcsoportra és területi csoportra vonatkozóan magasabb elemszámú) felméréseink (lásd feljebb MIA1) ugyanis mindenképpen biztosabb alapot nyújtanak. Ezek a TÁRKI kutatások azonban számos olyan kérdést is feltettek a gyerekkori viszonyokról, melyek részletesebb, finomabb kép bemutatását teszik lehetővé, pl. hogy az egyes csoportokon belül az életszínvonal, vagy a kulturális fogyasztás miképpen érinti a templomba járási gyakoriságot. Ez legalább jelzésszerűen lehetővé teszi a kialakított makrocsoportok tovább differenciálását.[19]	Amikor kettébontjuk a társadalmat vallásos és szekuláris blokkra, akkor az évente néhányszor (más megfogalmazásban: ünnepeken) templomba járókat és az ennél szorgalmasabb templomba járókat soroljuk a vallásos blokkhoz. Az ennél ritkábban és a sosem templomba járókat soroljuk a szekuláris blokkhoz. Az ünnepeken történő templomba járás ugyanis még jelent bizonyos rendszerességet, az egyházi társadalomba való némi integráltságot, az ennél ritkábban történő templomba járás viszont egyházi értelemben már semmit nem jelent. Válaszolás-lélektanilag egyébként is arról van szó, hogy egy szélsőséges alternatívákat is felvonultató szenzitív kérdésnél a „soha” válasz viszonylag nehezen születik meg, amit az mutat, hogy amikor (más kérdőívekben) a „ritkábban, mint évente” válaszlehetőség létezik, akkor az jelentős részben „átveszi” az „évente” kategória funkcióját egyes válaszadói csoportoknál.
	Mindezen lehetőségek közül ebben a tanulmányban az utolsóként kifejtett „empirikus-visszaemlékezések” néhány adatát használjuk fel - előre tudva, hogy az ezen adatbázisok végigelemzése is szétfeszítené e tanulmány kereteit.	Időnként szükség mutatkozik a szekulárison belül a nem hívő kategória elkülönítésére. Ez esetben csak azok kerülnek ide, akik sosem járnak templomba. (Ez esetben figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a templomba sosem járók sem tekinthetők mind ateistának vagy nem hívőnek, s hogy a templomba járók között is találhatunk ateistákat.)
	Visszaemlékezések az ötvenes évek budapesti szülőtársadalmának templomba járási gyakoriságára	Időnként szükség mutatkozik a vallásos csoporton belül az egyházias kategória használatára. dichotómia szembeállítására. Fő szabályként a hetente vagy annál gyakrabban templomba járókat tekintjük, nevezzük egyháziasnak. Erre Budapesten azért van inkább módunk, mint az országos adatbázisokat használó kutatásoknál, mert a lakosság nagy többsége katolikus hátterű, s e felekezetnél a heti templomba járás valóban norma, míg a protestánsoknál ez nem feltétele az egyházias viselkedésnek.
	132	133
	A „MIA1” esetében a megkérdezettek többek között arra emlékeztek vissza, hogy tíz éves korukban milyen gyakran jártak a szüleik templomba. Ennek segítségével viszonylag széles skálán tudjuk elhelyezni a templomba járási gyakoriságot, hiszen amikor kisebb társadalmi csoportokat jellemzünk, kénytelenek vagyunk nagyobb világnézeti csoportokat megnevezni, s fordítva, ha részletesen - mintegy skálával - írjuk le a világnézeti csoportokat, általában csak nagyobb, összevont foglalkozási és iskolázottsági csoportokat rendelhetünk hozzájuk.	A budapesti apák templomba járásának legfontosabb társadalmi összefüggései az 1950-es években