E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1301. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Amikor kettébontjuk a társadalmat vallásos és szekuláris blokkra, akkor az évente néhányszor (más megfogalmazásban: ünnepeken) templomba járókat és az ennél szorgalmasabb templomba járókat soroljuk a vallásos blokkhoz. Az ennél ritkábban és a sosem templomba járókat soroljuk a szekuláris blokkhoz. Az ünnepeken történő templomba járás ugyanis még jelent bizonyos rendszerességet, az egyházi társadalomba való némi integráltságot, az ennél ritkábban történő templomba járás viszont egyházi értelemben már semmit nem jelent. Válaszolás-lélektanilag egyébként is arról van szó, hogy egy szélsőséges alternatívákat is felvonultató szenzitív kérdésnél a „soha” válasz viszonylag nehezen születik meg, amit az mutat, hogy amikor (más kérdőívekben) a „ritkábban, mint évente” válaszlehetőség létezik, akkor az jelentős részben „átveszi” az „évente” kategória funkcióját egyes válaszadói csoportoknál.	Ha az általunk kiválasztott két korszakot - a harmincas és ötvenes éveket - összehasonlítjuk, akkor a templomba járás gyakoriságának változásáról alapvetően kétféle dolgot mondhatunk: mennyire változott az meg a szülőtársadalom egészében, azaz ha a diák körülnézett az „ismerősök körében”, a „városban”, az „osztálytársak között”, mennyire láthatta tipikusnak vagy atipikusnak saját szülei viselkedését, illetve azt, hogy az egyes társadalmi csoportokhoz milyen csoportspecifikus templomba járási gyakoriságok „rendelődnek hozzá”.
	Időnként szükség mutatkozik a szekulárison belül a nem hívő kategória elkülönítésére. Ez esetben csak azok kerülnek ide, akik sosem járnak templomba. (Ez esetben figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a templomba sosem járók sem tekinthetők mind ateistának vagy nem hívőnek, s hogy a templomba járók között is találhatunk ateistákat.)	1. táblázat. Milyen gyakran járt az apa templomba, amikor Ön tízéves volt?
	Időnként szükség mutatkozik a vallásos csoporton belül az egyházias kategória használatára. dichotómia szembeállítására. Fő szabályként a hetente vagy annál gyakrabban templomba járókat tekintjük, nevezzük egyháziasnak. Erre Budapesten azért van inkább módunk, mint az országos adatbázisokat használó kutatásoknál, mert a lakosság nagy többsége katolikus hátterű, s e felekezetnél a heti templomba járás valóban norma, míg a protestánsoknál ez nem feltétele az egyházias viselkedésnek.	Eset % valós%Kumulatív%
	133	0 soha 215 36,8 40,240,2
	A budapesti apák templomba járásának legfontosabb társadalmi összefüggései az 1950-es években	1 évente 70 12 13,153,3