E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1346. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	136	Azt mondhatjuk tehát, hogy a társadalom alsóbb csoportjaiban a magánszféra kisegzisztenciái maradtak viszonylag nagyobb arányban templomba járó emberek. (A munkahely tulajdonáról szóló kérdés is ezt támasztja alá. A saját magukat munkáltatóknak 60%-a tartozik a vallásos tömbhöz, ezen belül az ünnepeken templomba járók aránya csak 10%. Az állami alkalmazottaknak viszont a fele vallásos, s ezen belül több mint 27% csak ünnepeken jár templomba.) (MIA1)
	FOGLALKOZÁS	A vallásosság megjelenítése - a közhiedelemmel talán ellentétben - nem volt akadálya az alsó vagy középvezetővé válásnak sem, a középvezetői státuszban azonban az ember már „jobban tette”, ha ritkábban járt templomba, a felső vezetők pedig már átkerülnek a szekuláris tömbbe. A diplomások valószínűleg éppen a szerint oszlanak két csoportra vallásossági szempontból, hogy beosztottként vagy valamiféle vezetőként tevékenykednek. A beosztott diplomások számára semmilyen értelemben nem tűnik tilosnak vagy akadályozottnak a templomba járás.
	Ha a foglalkozási beosztást vizsgáljuk, önállóan értelmezendő, tehát az iskolázottsági sorral nem redundáns képet kapunk. Kiderül, hogy az önálló kisegzisztenciák, az önálló iparosok és kereskedők - együtt sem téve ki a szülő-társadalom tizedét - templomlátogatónak mondhatók. A felső vezetők viszont - igaz 14-en[22] vannak összesen - a szekulárisok csoportjába tartoznak, fele-fele arányban a sosem és az évente egyszer templomba menők között. A közép és alsó vezetők, a beosztott érettségizett szellemiek egyaránt kétharmadrészben a szekuláris csoportot erősítik. A szakmunkásoknak és a közvetlen termelésirányítóknak egyaránt mintegy 55%- a tartozik a szekularizált oldalhoz, a betanított munkásoknak ezzel szemben csak egyötöde.	A nagyobb termelő ágazatok között az építőipar volt leginkább szekularizáló hatású: az itt dolgozóknak ugyanis háromnegyede tartozott a szekuláris tömbhöz, sőt kétharmaduk sose ment templomba. Az ipar többi részében, illetve a szolgáltató ágazatokban fele-fele arányban voltak vallásos és szekuláris emberek. (MIA1) Hiába szív föl tehát egy ágazat nagy arányban „fő szabály szerint vallásosabb” vidékieket: a nagy építkezések jellegzetes munkavállalóinak alacsony társadalmi integráltsága nem „hozza” a vidék egyháziasabb normavilágát, s a közeg, ahova beilleszkednek, nem a budapesti „nem klasszikus” proletariátus (mely valamennyire azért templomba járó), hanem a munkásszállók lényegében „egyházi befolyástól” mentes világa.
	Ugyanakkor - ahogy az iskolázottság mértékéből korábban már következtethettük - a szakmunkásoknál erősebb a másik véglet is: ott van egytized felett a hetente templomba járók aránya.	137
	Legfeltűnőbb, hogy a beosztott diplomások az egyetlen csoport, melynek kétharmada a vallásos oldalhoz tartozik, sőt 56% heti templomba járó. A heti templomba járás egyharmad részben jellemző az alsó vezetőként jellemzettekre is. (MIA1)	A hatalom és a templomba járás „egymást helytelenítő” mivoltát mutatja, hogy a szellemi foglalkozások jellegzetes „terepei” között a közigazgatás kétharmadrészt a szekuláris oldalon helyezkedik el. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a pedagógustársadalom több mint fele a heti templomba járó, harmada a havonta néhányszor járók tömbjét erősítette, s kevesebb mint tizedük tartozott a szekularizált tömbhöz. (MIA1) Ez azt jelzi, akárcsak korábban a beosztott diplomásokról tett megállapításunk, hogy a szellemi életben is vannak sajátos helyek, ahol a vallásos - és vallásosságukat vállaló - férfiak továbbra is koncentrálódhatnak. Az iskola még sokkal inkább magán viseli, hogy a Horthy-korszakban a kifejezetten vallásos (az egyházakat mint munkáltatókat, illetve a keresztény kurzus világnézeti nevelési normáit elfogadó) emberek gyűjtőhelye volt, mintsem azt, hogy a világnézeti forradalom színhelye.