E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1386. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	összesen 0,436 0,113 0,2140,105 0,132 257	Az apák templomba járásának társadalmi összefüggései után nyilván azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy a vallásos nevelés egyéb mozzanatai milyen összefüggésben állnak a templomba járási gyakorisággal. Több vallásos nevelési információt is ismerünk: a templomi és iskolai hittanórára járást, a gyermekistentisztelet-látoga- tást illetve a nevelés vallásos mivoltára történő visszaemlékezést. (MIA1)
	(MIA1)	AZ APÁK TEMPLOMBA JÁRÁSA ÉS A GYEREK HITTANÓRÁRA JÁRÁSA
		ÉS „VALLÁSOS NEVELTETÉSE”
	Miután az ötvenes évek második felében még nem számolhatunk a hatvanas évek fogyasztói szocializmusának szekularizációs hatásával[23], az a feltevés adódik, hogy az ötvenes évek elején a templomba járók egy része maga is politikai kódnak használta a templomba járást - annak megjelenítésére, hogy a templomba járó a várhatóan győztes antikommunista forradalom elitjének oldalán áll. Az antikommunista erők közelgő győzelmében 1956 után nem lehetett hinni, sőt 1957 májusára az új hatalom már bizonyos tömegbázist is szerzett.	A hittanra sehova sem járó gyerekek - a korabeli gyerekek egyötöde - háromnegyedének az apja sosem járt templomba, egyötöde évente egyszer, s mindössze 7%-a volt vallásosnak tekinthető. Azaz a hittanból való teljes „kizártság” több mint 90%- ban azoknál a gyerekeknél volt meg, akik apjuktól amúgy is a templomba nem járás mintáját látták. Fordítva viszont: a valamilyen hittanban résztvevők apjának harmada sosem járt templomba, további tizede pedig csak évente. (MIA) Úgy tűnik tehát, hogy a „hittanosok” között sokkal több lát apjától szekuláris viselkedési mintát, mint ahányan a hittanra nem járók közül vallásos viselkedési mintát láthatnak.
	139	A gyermekmisére, gyermek-istentiszteletre sosem, vagy évente járó gyerekek apái kivétel nélkül a teljesen szekularizált csoporthoz tartoztak. Az ennél gyakrabban gyermekmisére járók apái között viszont vagy negyven százaléknyi szekularizáltat (26% templomba sosem járót) találunk. Ez azt jelenti, hogy akárcsak a hittan vonatkozásában, itt is erősebb a gyerekek vallási aktivitásra küldése, mint az apa „saját” vallási aktivitása. Másfelől viszont az 528 apa közül egyetlen egy sincs, aki maga akárcsak a legkisebb mértékig templomba járó lenne és gyerekét ennek ellenére nem küldené templomba. S még a gyereket havonta néhányszor vagy gyakrabban templomba küldők között is negyven százaléknyi szekulárist találunk. Azaz, ha olyan társadalmi csoportot keresnénk, amelyik maga templomba járó ugyan, de „az iskolán keresztül érvényesülő kommunista világnézeti terror hatására” gyereke vallásos neveléséről lemondana: nem találunk ilyet.