E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1391. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Az apák templomba járásának társadalmi összefüggései után nyilván azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy a vallásos nevelés egyéb mozzanatai milyen összefüggésben állnak a templomba járási gyakorisággal. Több vallásos nevelési információt is ismerünk: a templomi és iskolai hittanórára járást, a gyermekistentisztelet-látoga- tást illetve a nevelés vallásos mivoltára történő visszaemlékezést. (MIA1)	140
	AZ APÁK TEMPLOMBA JÁRÁSA ÉS A GYEREK HITTANÓRÁRA JÁRÁSA	A felvételben olyan kérdés is volt, hogy „vallásosan nevelték-e” a gyermeket. Az erre való visszaemlékezés nyilvánvalóan szubjektív. Azon szülők, akik (a szubjektív visszaemlékezés szerint) „nem nevelték vallásosan” gyereküket - mintegy 40% - kb. háromnegyede templomba járási szempontból is szekularizált volt. Bár kétségtelen: e csoport tizede saját maga havonta néhányszor vagy gyakrabban járt templomba. A vallásosan nevelők között azonban nagyobb az ellentmondás: itt ugyanis a vallásosan nevelők negyede sosem járt apaként templomba, további 12%- a csak évente egyszer.
	ÉS „VALLÁSOS NEVELTETÉSE”	Úgy tűnik a gyerekek szubjektív visszaemlékezése szerint - a vallásos családokban inkább előfordult, hogy nem vallásosan nevelték őket, minthogy ne jártak volna templomba, vagy hittanra.
	A hittanra sehova sem járó gyerekek - a korabeli gyerekek egyötöde - háromnegyedének az apja sosem járt templomba, egyötöde évente egyszer, s mindössze 7%-a volt vallásosnak tekinthető. Azaz a hittanból való teljes „kizártság” több mint 90%- ban azoknál a gyerekeknél volt meg, akik apjuktól amúgy is a templomba nem járás mintáját látták. Fordítva viszont: a valamilyen hittanban résztvevők apjának harmada sosem járt templomba, további tizede pedig csak évente. (MIA) Úgy tűnik tehát, hogy a „hittanosok” között sokkal több lát apjától szekuláris viselkedési mintát, mint ahányan a hittanra nem járók közül vallásos viselkedési mintát láthatnak.	Ez arra utal, hogy a vallásos családok tágabb környezetében megfogalmazódó elméleti elvárások (olyan normák, melyet a gyerek pl. nagyszülőknél láthat) vallásosságukat tekintve meghaladják a család tényleges vallásos viselkedését. A gyermeki templomba járás és a hittan-járás el nem maradása, a szülők rendszeres templomba járása vallásos nevelés nélkül tulajdonképpen olyan élethelyzetre utal, amikor a formális vallásosság erősebb, mint a szubjektíven megélhető. Ez azt mutatja, hogy miközben az állami és nyilvános elvárás a valós világnézeti helyzetből kikövetkeztethető spontán igénynél szekulárisabb nevelést követelt meg, addig a formális vallásosság bizonyos társadalmi csoportokban továbbra is erősebb volt.
	A gyermekmisére, gyermek-istentiszteletre sosem, vagy évente járó gyerekek apái kivétel nélkül a teljesen szekularizált csoporthoz tartoztak. Az ennél gyakrabban gyermekmisére járók apái között viszont vagy negyven százaléknyi szekularizáltat (26% templomba sosem járót) találunk. Ez azt jelenti, hogy akárcsak a hittan vonatkozásában, itt is erősebb a gyerekek vallási aktivitásra küldése, mint az apa „saját” vallási aktivitása. Másfelől viszont az 528 apa közül egyetlen egy sincs, aki maga akárcsak a legkisebb mértékig templomba járó lenne és gyerekét ennek ellenére nem küldené templomba. S még a gyereket havonta néhányszor vagy gyakrabban templomba küldők között is negyven százaléknyi szekulárist találunk. Azaz, ha olyan társadalmi csoportot keresnénk, amelyik maga templomba járó ugyan, de „az iskolán keresztül érvényesülő kommunista világnézeti terror hatására” gyereke vallásos neveléséről lemondana: nem találunk ilyet.	A MUNKÁSSZÜLŐK