E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1416. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Az egyetemet végzett apák akkori szekularizációjára jellemző az is, hogy gyermekük több évtized után, milyen módon jellemzi a gyermekkori család osztályhelyzetét. A családot polgárnak nevezők kétharmada, értelmiséginek nevezők fele, a nemesnek-birtokosnak nevezők harmada s a tisztviselőnek nevezők negyede adott számot apja szekularizált magatartásáról. A tisztviselők közel kétharmada egyhá- ziasként viselkedett, a többi társadalmi csoportnak viszont csak harmada.	A generációs kérdések is egyértelmű jelzést nyújtanak. A századfordulón született egyetemi diplomás apáknak még csak bő harmadára igaz, hogy sosem járt templomba, a 10-es 20-as években születetteknek már felére - azaz a fiatalabbak, a Horthy-korszak intenzív vallásos nevelése ellenére inkább „átálltak” az új idők követelményeihez, mint az idősebbek. Sőt a vizsgált időszakon belül is van eltolódás: az 1940-1945-ben születettek apáik kétötödének teljes szekularizációjára emlékezhettek, az 1946-50-ben születetteknek pedig már fele ilyennek látta apját.
	A közigazgatásban dolgozó diplomások kevesebb mint harmada, a tanárok kétötöde, az orvosok fele, a mérnökök több mint háromötöde szekularizált. A másik oldalon is beáll a sorrend, hiszen a jogászok majd fele, az orvosok és tanárok harmada, a mérnökök negyede egyházias. Tulajdonképpen az 1945 előttről „örökölt” szekularitási sorrend állt elő. A látványos különbség a MIA1 és MIA2 között, hogy az elsőben, a közigazgatásban, a másodikban, a közoktatásban dolgozó értelmiségi apák szekularizáltabbak. Vélhetőleg a MIA1 mutatja a társadalmi átlagot, a MIA2 pedig mind a tisztviselő, mind a pedagógus csoportok felsőbb részét. Vélhetően tehát a tanító, vagy polgári iskolai tanár apák - középiskolai tanároknál magasabb - vallásossága az oka a különbségnek.	A kötelező iskolai hittan eltörlése után az egyetemi diplomás szülők kétharmada nem járatta gyerekét oda, mintegy 15%-a több évig, 9%-a két évig, ugyannyi ennél rövidebb ideig. A templomba nem járó apák nyolcvan százaléka, az ennél vallásosabbaknak fele nem járatta iskolai hittanra gyermekét. (Ugyanígy tett az egyházias kategória is.)
	A diplomás férfiak között azok inkább szekularizáltak, akik munkáscsaládokból jöttek.	Ugyanakkor szinte mindenki kiegészítette ezt másféle vallásos neveléssel, pl. gyermekmise-látogatással.
	Míg a protestánsoknak némileg több mint fele, a katolikusoknak csak 28%-a sorolódott a templomba sosem járók közé. A másik végponton a katolikusok közel fele, a protestánsoknak alig 17%-a volt heti templomba járó. A heti templomba járás szempontjából tehát a Budapesten hagyományosan domináns szerepben lévő katolikus értelmiség őrizte leginkább saját arculatát. A zsidó családokból jött értelmiségiek - mintánkban - kivétel nélkül a templomba sosem járók közé tartoztak, azok a diplomás zsidók, akik templomba járók, olyan kevesen vannak, hogy nem esnek bele a mintánkba. (Természetesen az adatközlőink szerint felekezeten kívüli apák, nagyapák között lehetnek zsidó hátterűek.) Óvatosabban fogalmazva ugyanezt: a zsidó hátterű személyek - részben történelmi tapasztalatok, részben jelenkori antiszemitizmus-percepció következtében - kevésbé szívesen beszélnek gyermekkori vallásos zsidó neveltetésről, tehát nagyobb valószínűséggel kerültek a minta „választ megtagadó” csoportjába.	A hagyományos diplomás csoportok a mérnökök, az orvosok, de még a katonatisztek jó része is megosztott a templomba járás gyakorisága tekintetében.
	143	Összefoglalás