E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1431. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	A diplomás értelmiségen belül a szekularitás irányába húz a munkás származás, illetve a zsidó háttér. A protestánsok szekulárisabbak, mint a katolikusok. A munkásságnál ez fordítva van: ez alátámasztja a templomba járás politikai kód jellegét. (Politikai kódokkal üzenni társadalmi csoportom tagjainak nyilván jobban jellemző az értelmiségiekre, mint a munkásokra. Az ötvenes években - a Mindszenty- és Grósz-per után - politikai szembenállást megfogalmazni inkább jellemző a katolikusokra, mint a protestánsokra: e két előfeltevés elfogadása már logikusan magyarázza a sorrend megfordulását.)	Irodalomjegyzék
	A munkásosztály erősebb szekularizáltsága mellett elmondhatjuk, hogy a feltehetően egykori „kizsákmányolókból, osztályidegenekből”, deklasszálódottak között kevesebb a szekuláris, a munkásosztályból kiemelkedő brigádvezetők körében pedig több. A proletariátus szekularizációja kifejezetten budapesti jelenség, a vidéki városi munkásság (melynek adataira a fentebbiekben nem keríthettünk sort, de további elemzések tárgya lesz) inkább a városi alsóközéprétegekhez kíván hasonulni.	Balogh Margit - Gergely Jenő: Az egyházak „államosítása”. In História, 1999. (21. évf.) 2. 7-10.
	Az iskolai hittanórára járás elmaradása - a hatalmon lévők pressziója ellenére	Balogh Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon, 1790-1992. Budapest, 1993.
	-     csak azokat jellemzi, s közülük sem mindenkit, akiknek apja maga sem volt templomba járó. Mindez természetesen indokolttá teszi, hogy egy következő tanulmányban az anyák templomba járását is vizsgálat alá vegyük.[24]	Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig. In Századok, 132. 1998/5. 1053-1088.
	A szélsőségesen ateista és a kifejezetten egyházias embereknek egyaránt kevesebb mint harmada járatta iskolai hittanra gyerekét. Az első csoport ilyetén viselkedése semmilyen magyarázatot nem igényel, a második igen: az utóbbi csoport ugyanis már a „valódi”, pártállami erőviszonyoktól, alkalmazkodó pedagógusoktól nem zavart templomban zajló vallásos nevelést részesíti előnyben - immár vallásos, egyházias oldalról megfogalmazva az igényt az iskolai nevelés és vallási nevelés elválasztására. Az egyházi eliteken is múlott, hogy a későbbi évtizedekben ezt az igényt mennyiben használták fel az államtól - s a közszférától - független egyházi hierarchia, egy új típusú egyház megteremtésére.	Balogh Margit: Egyház és egyházpolitika a Kádár-korszakban. In Eszmélet, 34. 1997. 6979.