E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1481. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	[9] NKFP 5/074/2004, Kutatásvezető Karády Viktor, bázisintézmény: Wesley János Lelkészképző Főiskola	[14] Egyelőre nem különitettük el, hogy valaki fajsúlyos tanulmánnyal, vagy kisebb közleménnyel, könyvismertetéssel jelent meg a Századokban.
	[10] Mindazokra, akiknek a neve G-P közötti betűvel kezdődik, s a Szinnyei, illetve Gulyás féle Magyar Irók Élete és munkái sorozatokban: foglalkozásuk tanár, vagy iskolaigazgató.	[15] Az első felmérés célja kifejezetten az volt, hogy azokkal készítsünk interjút, akik az 1950-s években voltak tízévesek. A másik felmérésben - nyilvánvalóan - a fővárosi (illetve agglomerációban élő) doktori címmel rendelkezők (orvosok, jogászok, tudósok) életpályarekonstrukciója volt a cél, s ennek sajátos „melléktermékeként” sikerült beletennünk néhány a világnézeti nevelésre vonatkozó kérdést, s természetesen e népességből is le tudjuk választani az 1940 és 1950 között születetteket, hogy az ötvenes évekbeli tízéves korukra vonatkozó válaszokat vizsgálhassunk meg.
	[11] Egy további tanulmányban a történészeket a magyar szakosokkal, a történésztanárokat az összes tanárral, a történészdoktorokat az összes doktorral fogjuk összehasonlítani. A jelen tanulmányból kimaradt kereszttáblákat lásd: http://nagypetertibor.uni.hu	[16] Az egykori gyerekek közül vettünk véletlen mintát, s ebből a Budapesten született mai budapesti lakosok almintáját alkottuk meg. Ők ötvenes évekbeli, akkor középnemzedékhez tartozó budapesti szülők gyereknevelési szokásaira, illetve spontán szocializációs tevékenységére emlékezhetnek vissza, amikor szüleikről kérdezik őket. A korabeli középnemzedék tagjainak azonban nem egyenletes esélye van arra, hogy „bekerülhessenek a mintába” (ma- gyarán:visszaemlékezzen rájuk valaki), hiszen akinek egyetlen gyereke volt annak negyedakkora esélye van, hogy valaki olyat találjunk, aki éppen az ő szokásaira emlékszik, mint akinek négy gyereke volt. Minél több gyereke volt valakinek, annál nagyobb eséllyel emlékszik éppen rá vissza valaki. Hogy az akkori középnemzedéki szülőkre mégis valamennyire reprezentatív legyen a felmérésünk, adatbázisunkat súlyozni kell, mégpedig gyerekszámuk reciprokával. Ez a szám úgy számítható ki, hogy WEIGHT = 1/(a megkérdezett testvéreinek száma 1 (azaz maga a kérdezett). Így az egygyermekes apák egyszeres szorzóval, a kétgyermekes apák 0,5-ös szorzóval, a háromgyermekes apák 0,33-as szorzóval kerülhetnek beszámításra. Ha kérdésünk pl. úgy szól, hogy az x rétegbe tartozók milyen arányban mutatták a heti templomba járás példáját gyermeküknek, az így súlyozott adatbázist kell használnunk. Ez a belátás tulajdonképpen átalakítja a társadalmi mobilitásról szóló megfontolásokat is. Ha azt kérdezzük, hogy a jelenlegi értelmiségiek milyen arányban származnak munkáscsaládokból, akkor a súlyozatlan mintát kell használnunk (hiszen a mai értelmiségiekre nézve a minta reprezentatív), ha viszont azt kérdezzük, hogy a korabeli munkások közül milyen arányban találunk olyanokat, aki értelmiségit „csinált” a gyerekéből, akkor a súlyozott mintát kell használnunk. Ezt az utóbbi átszámítást a mobilitás-vizsgálatok sehol a világon nem végzik el, pedig nyilvánvalóan jelentős eredménykülönbségekhez juthatnának. Bonyolultabb megoldáshoz kell folyamodnunk, ha nem a vallásos nevelés és neveltetés kérdését tennénk fel, hanem a mindenkori teljes középnemzedék templomba járási gyakoriságáról akarnánk képet nyerni. Ez esetben nem hanyagolhatjuk el azokat sem, akiknek nem volt gyereke. A közelítő megoldás a következő eljárás lehet: 1. Egy adatbázisból megállapítjuk, hogy manapság a mintába került idősebb gyermektelenek templomba járási gyakorisága átlagosan a mintába került hasonló korú egygyermekesekhez áll legközelebb, mert a többgyermekesek - azonos társadalmi csoporton belül - átlagosan gyakoribb templomba járók 2. Feltételezzük, hogy ez régebben, a vizsgált időszakban is így volt. 3. Demográfiai adatok alapján megállapítjuk, hogy a gyermektelenek és az egygyermekesek együttes száma hogyan aránylik az egygyermekesekhez, ez az (egynél valamivel nagyobb) szám legyen N. 4. Ezután új súlyt alkotunk: WEIGHT1=WEIGHT ha a megkérdezettnek vannak testvérei, viszont WEIGHT1 = WEIGHT*N, ha nincsenek. S mivel testvér nélkül felnőttek esetében WEIGHT = 1-gyel, WEIGHT1 az ő esetükben egyenlő lesz N-nel. Azaz: a korabeli egygyermekeseket úgy vesz- szük számításba, hogy „képviselhessék” gyermektelen nemzedéktársaikat is. Utóbbi eljárást lehet úgy finomítani, hogy évtizedenként külön-külön állapítjuk meg, hogy a gyermektelenek és az egygyermekesek együttes száma hogyan aránylik az egygyermekesekhez, s ezek (az 1-nél minden esetben valamivel nagyobb) számok legyenek N1, N2, N3 stb. Mármost, ha WEIGHT1 kiszámítása céljából az egyes évtizedekhez tartozó WEIGHT-et minden „testvér- telen” esetben átváltoztatjuk a korábban egységes 1-es értékről N1, N2, N3-ra, olyan közel jutunk az eredeti társadalmi csoport leírásához, mint soha semmilyen más módszer esetén. E felismerés helyességében és jelentőségében Csákó Mihállyal való konzultáció - köszönet érte - erősített meg. Egy külön módszertani tanulmány van készülőben erről.
	[12] Számos országot hasonlítottak már össze e tekintetben, lásd: The International Handbook on the Sociology of Education: An International Assessment of New Research and Theory országcímszavait (Torres - Antikainen, 2003)	[17] A kisvárosi társadalmak 1980-as évekbeli elemzése azt mutatja, hogy a származási okokból szegregálódott, gimnáziumba, egyetemre nem engedett egykori elitgyerekek később, nyilván esti vagy levelező oktatás igénybevételével, a származási kvóta eltörlését kihasználva visszaküzdötték magukat az elitbe. Ez a lehetőség még inkább aláhúzza a „kései visszatérő” s a „tartósan lecsúszó” családok közötti különbségeket.
	[13] Bizonyos továbbá, hogy a vallásváltoztatás során felekezetüket (jórészben az izraelitát) elhagyottak inkább hordozzák az eredeti felekezeti aggregátumukra jellemző iskolázási attitűdjeiket, mint az új közösségükét - adatbázisunkban ennek ellenére kénytelenek voltunk (pontosabb helyzet-meghatározásra utaló adatok híján) mindenkit az egyetemre járáskor megadott felekezethez számítani. (Kutatásunk egy későbbi fázisában mód nyílik arra is, hogy a diplomásokat középiskolai népességekkel összekapcsoljuk. Ekkor már lehetőség lesz a vallásváltoztatók egy részének azonosítására. A diplomások jövője felől is közelíthetünk: meghatározhatjuk a diplomások azon körét, akik a II. zsidótörvény következtében keresztény létükre elveszítették az állásukat.) Vö. minderről: Karády Viktor 2002.	[18] A háromezres elemszámú 1992-es mobilitás-kutatást Sági Matild és Róbert Péter készítette.