Ennek az átalakulásnak
eredménye a politikai döntéshozó réteg dualizmuskori átrétegeződésében is
tetten érhető. Habár a nemesség, főképp az arisztokrácia politikai dominanciája
nem szűnt meg, ennek mértéke számottevően csökkent és emellett az idővel a
tisztségviselők egyre nagyobb hányada mutatott fel értelmiségi jogosultságokat.
Így a magas miniszteriális hivatalnokoknak 1890-ben még 60 %-a, 1910-ben
azonban már csak 49 %-a volt nemesi eredetű[1].
Ha 1887 és 1910 között a parlamenti képviselők 62 %-a,[2]
sőt 1875 és 1918 között a kormánytagok 77 %-a is még dzsentri vagy egyenesen
arisztokrata származású volt[3],
mégis már a századvégen elkezdődött a hatalmi elit látható polgárosodása. Ennek
megfelelően a nemzetgyűlés tagjainak nagyobbik hányada önmagát már értelmiségi
foglalkozások gyakorlójaként mutatta be, nevezetesen 27 %-uk közhivatalnokként,
22 % ügyvédként és 11 % más szabadfoglalkozásúként és tanárként.[4] Így történhetett meg az is, hogy az ország
történetében először 1892-től a miniszterelnöki széket is polgári képviselő
foglalta el Wekerle Sándor személyében (ha nem is hosszú ideig) és a
gazdaságpolitika főbb irányítói az 1880-as évektől a dualista kor végéig
legtöbbször etnikailag nem magyar hátterű, asszimiláns és polgári származású
(nemegyszer kikeresztelkedett zsidó) szakemberek voltak. 1917-ben és 1918-ban
röviden még (a honi történelemben először és a kommunista korig utoljára) egy
zsidó vallási kötöttségű (tehát nem ’áttért’) igazságügyi és választási
reformmal megbízott minisztere is volt a kormánynak : Vázsonyi Vilmos. Az új
császár, I. Károly nem hiába hangoztatta nyilvánosan, hogy minisztereit nem
felekezetük, hanem a szerint választja ki, hogy mi van a fejükben…Ez legfelsőbb
szinten jelentette a meritokratikus elv primátusának kanonizálását a hatalmi
elit pozícióinak betöltésénél. Evvel az értelmiség, mintegy szimbolikus
státusemelkedéssel hivatalosan is elitképző erővé avanzsált.
Az értelmiség össztársadalmi
szerephez jutásához azonban egy mennyiségi mozzanat is elengedhetetlen volt,
tudniillik – triviálisan – a szakértelmiségi foglalkozásokra való társadalmi és
gazdasági igény többé-kevésbé gyors növekedése, melynek számszerűsített adatait
másutt tárgyaljuk. Itt csupán felsorolásszerűen különböztessük meg ennek az
expanziónak három legfőbb összetevőjét.
Legfontosabb talán közöttük a beinduló iparosítás, amely a gazdasági
magánszektorban (magában az iparban, a kereskedelemben, a bank- és
hitelrendszerben s részben a közlekedésben – pl. magánvasutaknál) járult hozzá
az szakértelmiségi kompetenciák keresletének fellendüléséhez. De a gazdasági
modernizáció mellékterméke volt egyes hagyományos értelmiségi szabadpályák gyarapodása
is, a városiasodással járó orvosi, ügyvédi, építészi, gyógyszerészi, stb.
igények növekedése valamint – nem elhanyagolhatóan – új szabadpályás művészeti,
iskolai és egyéb kulturális foglalkozások expanziója : az újságírás, a zenei és
más művészeti oktatás, a nyelvtanítás, a maga a művészeti termelés (szobrászat,
festészet, stb.), a könyvtermelés és könyvárusítás, melyeknek a kialakuló
középosztály és városi társadalom újfajta felvevő piacot biztosított. Végül az
1848-49-ben majd véglegesen 1867-ben megalakuló önálló nemzetállam a
közigazgatásban, az új közszolgálati szektorban (közegészségügy,
igazságszolgáltatás, vármegyei és városi önkormányzatok) valamint a század vége
felé rohamosan kiépülő közműiparban (államilag kiépített vagy államosított vasúthálózat,
városi csatornázás, víz-, áram- gázszolgáltatás, helyi közlekedés) értelmiségi
állások sokaságát telepítette.
Evvel lezárultnak tekinthető
a honi értelmiség formálódásának előtörténete.
Benda 1957, Benda Kálmán, A
magyar jakobinusok iratai, I. Budapest.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!