Ezek a szembeszökő egyenlőtlenségek megmagyarázhatók egyfelől a kulturális és nyelvi affinitás, illetve kompetencia alapján, másfelől a nemzeti ellenszenvek és lojalitások alapján. A kettőnek a hatása persze összekapcsolódhat számos csoport preferenciájában, melyeket a 2. táblázatban említünk.

A kulturális affinitások logikája nyilvánvalóan játszott némi szerepet az erdélyi luteránusok döntéseiben (főleg szászokról van szó) a német nyelvű felsőoktatási intézmények mellett. Ennek negatív megfelelőjeként a kálvinisták és az unitáriusok (zömmel magyarok) azért is kerülhették el nagy számban ugyanezeket a külföldi egyetemeket, mert kevésbé voltak ellátva az elengedhetetlen nyelvi készségekkel ahhoz, hogy magas fokon német nyelvű tanulmányokat folytassanak. Jóval kisebb mértékben ugyan, de ugyanez érvényes a római katolikusokra, akinek túlnyomó többsége magyar hátterű volt (1900-ban 81%-uk csak magyarul beszélt[1]), még akkor is, ha akadt közöttük német ajkú, bizonyára főleg a bánáti svábok körében.[2] A német etnikum és a német egyetemre eső választás közötti kulturális-nyelvi kapcsolat tehát jól kimutatható. Német nyelvű bölcsészkaron tanulni s ugyanott tanárképzésben részesülni az erdélyi-szász luteránusok esetében nyilvánvalóan piacorientált döntés is volt. A szász luteránus diákok így készülhettek legesélyesebben arra, hogy betöltsék erdélyi gimnáziumaik meglehetősen kiterjedt hálózatának, az Universitas Saxorum tanári állásait.

De érdekes módon, hasonló döntésüknek egy jóval ideologikusabb motivációja is fellelhető a 2. táblázatban. Még akkor is, amikor tudtak magyarul, a szász evangélikusok azért is választhattak preferenciálisan német nyelvű tanhelyeket, hogy ezzel kivédjék tanulmányaik alatt a magyar kultúr-nacionalizmus nyomását. A modern műegyetemi tanulmányok iránti jól kimutatható beállítottságukon túl ez lehet az egyik oka annak, hogy ritkábban választották a klasszikus magyarországi egyetemeket, mint a budapesti műegyetemet – az utóbbi nem lévén vagy kevésbé lévén tipikus az ilyesfajta nacionalista azonosulásokban. De ugyanígy értelmezhetjük, talán még fokozottabb mértékben, a román vagy szláv hátterű görög ortodox diákok egyetemválasztását is. Valóban megdöbbentő, hogy az utóbbiak a relatíve legmagasabb arányban a bécsi felsőfokú intézményekben mutathatók ki, talán ezáltal is kifejezvén lojalitásukat a (magyar nacionalizmussal is szembenálló) Habsburg állameszme iránt. Mindenesetre ez a választás az érintetteket eleve távol tartotta a „magyar imperializmus” akadémiai intézményeitől, melyeket közülük némelyek bizonnyal szívesen bojkottáltak. Ez az opció már sokkal kevésbé volt jellemző az uniátus diákokra, akik bárhogyan is éreztek a magyar nacionalizmussal kapcsolatban, vallási meggyőződésük és korábbi iskolai tapasztalataik révén is (legtöbbjük magyar nyelvű katolikus gimnáziumok érettségizőiként) az egyetemes ambíciójú katolikus egyházhoz kötődtek, amelyet Magyarországon ténylegesen magyar etnikai többség dominált. A politikai és asszimilációs vagy akkulturációs affinitások tehát kimutatható hatással voltak az diákság egyetemjárásánál megfigyelhető tanulmányi helyek megválasztásában.

A külföldi tanulmányok választott szakirányai

Ebben az összefüggésben fontos megvizsgálni, hogy tulajdonképpen mit tanultak az erdélyi diákok s tanulmányi választásaikban milyen felekezeti preferenciák tükröződnek. Nem remélhető ugyan, hogy egy rövid cikk keretében minden lehetséges tanulmányi opcióra ki lehessen térni, beleértve akár csak a magyar egyetemeket. De a külföldi felsőoktatási intézmények megfigyelésével értékes támpontokat kapunk az egyetemi tanulmányok felekezetek közötti „minőségi egyenlőtlenségeit” illetően.

 

 

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

 

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

 

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!



[1]  Vö. Magyar statisztikai közlemények, 16, 518.

[2] Az 1900-as cenzus 9741 római katolikust rögzít Erdélyben aki csak németül tud vagyis a térség összes római katolikusának 2,9%-át. Vö. uo.: 518, 584.