Ezzel kapcsolatban két adatsor áll a rendelkezésünkre: egy a Bécsben és egy a Németországban tanulókról, mindkettő az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeinek korából. A táblázatok megmutatják, hogy a különböző tanulmányi helyek, amelyek a nemzetközi akadémiai piacnak látszólag ugyanahhoz a szektorához tartoztak, milyen mértékben lettek a migráns diákok sokszor igencsak különböző döntéseinek helyszínei.

Legelső megállapításunk az lehet, hogy Bécs, az Osztrák-Magyar Monarchia oktatási központja, egészében véve sokkal kevesebb diákot vonzott Erdélyből, mint Németország (ez kiderül a 3. és 4. táblázat utolsó sorainak összehasonlításából). A térség kálvinistái és unitáriusai gyakorlatilag nem képviseltették magukat a diákok között. Ez annál feltűnőbb, hogy a 3. táblázatban csekély részvételük miatt együtt szerepelnek. Az erdélyi zsidó diákok viszonylagos ritkaság is elég rendkívülinek tűnik, hiszen a Bécsben tanuló más magyarországi diák között igencsak erőteljes volt ugyanebben a korban a magyar-zsidó jelenlét. A birodalmi fővárosban az erdélyiek által legkedveltebb stúdium az orvosi volt, melyet a jogi és mérnöki tanulmányok követtek. Ezek a kiemelt tanulmányi opciók a legtöbb felekezeti csoportra jellemzőek voltak, kivéve a római katolikusoknál a mérnöki és az orvosi tanulmányokat és a görög ortodoxoknál a mérnökit.

A katolikusoknál az összes diszciplína közül a leggyakoribb választás a bécsi Katolikus Teológiai Fakultásra esett. Ez érthető, hiszen ez a fakultás mint a papképzésen túli teológiai szakiskola nagy presztízzsel bírt a katolikus világban az ellenreformáció évszázados folyamatában. Kevésbé evidens, hogy a korábbi századfordulón Bécs miért nem vonzott több evangélikus teológust, hiszen 1821 óta létezett egy speciális Luteránus Teológiai Fakultás, melyet a császári kormány egyenesen azért alapított, hogy a leendő luteránus lelkészek ne porosz egyetemeken keressék képzettségüket. Tehát jóllehet a nyers számok nagy felekezeti egyenlőtlenségekre mutatnak, a bécsi egyetemek az összes felekezet számára több-kevesebb jelentőséggel bírtak a dualizmus idején, elsősorban híres orvosi iskolája miatt, másodsorban a műszaki és a jogi képzési kínálatuk révén.

Ahogyan a 4. táblázatból kiderül, a Németországban tanuló erdélyiek több tekintetben a bécsieknek egyfajta ellenpólusát képviselték.

Az orvosi kezdetben elég marginális szakirány, még a filozófiai fakultásokkal szemben is (beleértve a humán bölcsészetet és a természettudományokat), illetve a jogi karokkal és a műegyetemekkel illetve (korábban) a műszaki főiskolákkal szemben. Ez utóbbi szakokban ugyanis az erdélyi diákok csak szerény mértékben képviseltették magukat. Feltűnő, hogy az összes erdélyi diák között messze a teológiára esett a legtöbb választás (több mint két harmadnál). A birodalmi Németországban, amelynek legmeghatározóbb állama a luteránus Poroszország volt, a teológia leginkább csak luteránus lehetett. Az erdélyi evangélikus szászok fentebb megfigyelt elsöprő jelenléte a német felsőoktatás magyarországi hallgatói között automatikusan megemelte az elemzett diáknépességben a teológiát választók arányát. A katolikus többségű Magyarországból származó protestáns diákok számára (beleértve a kálvinistákat és az unitáriusokat), a luteránus világ szívében teológiát tanulni sokkal többet jelenthetett egyfajta pusztán szimbolikus elégtételnél. Mivel a porosz teológiai fakultások az egyetemek szerves részei voltak, a tanulmányok négy évig tartottak s a szakon doktori címet is lehetett szerezni. Mindez további intellektuális és társadalmi előnyöket vont maga után, ami mind döntő volt a protestáns egyházi hierarchiában remélhető előmenetelben. Ezeket az előnyöket a Magyar Királyság egyszerű teológiai akadémiái nem biztosították, hiszen ezek némelyike (Debrecenben és Pécsett) csak 1919 után alakult át egyetemi fakultássá.

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!