Eljutottunk a medikusok társadalmi
hátterének, szelekciójának kérdésköréhez. Itt is meg kell próbálnunk az eddigi
tárgyalásainknál perdöntőnek bizonyuló felekezeti és etnikai háttértényezőket
összevetni a diákok réteg szerinti eredetére vonatkozó információkkal.
A diákság rétegháttér szerinti profilja
háromfajta főbb felekezetsajátos modellre bontható, amelyeken belül azonban
észlelni lehet nem jelentéktelen másodlagos differenciáló tényezők hatását is.
A három modell a nemzetállamban uralkodó és (mint lentebb is látni fogjuk)
magyar többségű, „nyugati keresztény” aggregátumokat (katolikusok és
protestánsok) különíti el egyrészt a román és szláv hivőket tömörítő görög
rítusú keresztényektől, másrészt a zsidóktól. A különbségek alapja itt
elsősorban az igazolt műveltséggel rendelkező rétegekből származók aránya és
(ami nem független ettől) az iskolai mobilitásra való beállítottság mértéke.
Az „uralkodó” keresztények csoportjait
mindenekelőtt az jellemzi, hogy közöttük magas a művelt és/vagy vagyonos
középosztályi kategóriák számaránya, s ennek megfelelően alacsony a nem
feltétlenül (szakmai okokból legalábbis nem) iskolázott kispolgári és „alsóbb”
kategóriák részesedése. Ha az előbbieket (magán- és magasabb közhivatalnokok,
papok és oktatók, értelmiség és vagyonos elit) összesítjük, a katolikus és
protestáns kategóriájú diákok szüleinek mindig közel háromnegyede (az
unitárusok 70%-a és a reformátusok 74%-a közötti
értékkel) ezekben a miliőkben született. Röviden az „uralkodó” felekezetek
által kibocsátott medikusok túlnyomóan az „uralkodó” osztályokból vagy
legalábbis a közhatalmak szárnyai alatt működő vagy gazdaságilag privilegizált
rétegek leszármazottjai voltak. Bizonyos értelemben az itt elkülönített kis
közhivatalnokokat (közületi altisztek, hivatalszolgák, pedellusok) is ide lehet
számítani, akik az „uralkodó” rétegek mezsgyéjén, ezek alárendeltjeiként, de
egyben klienseiként nemritkán részesülhettek (konkrétan iskolai felvételre való
„beajánlás”, anyagi támogatás, „napokat evés”, ingyen konviktus,
tandíjelengedés, ösztöndíj formájában) az „uralkodó” osztályok helyzetéből
adódó előnyökben gyermekeik iskoláztatási esélyei szempontjából. Az „uralkodó”
felekezetekhez tartozó medikusaink között ugyan csekély a számarányuk (2–5%),
de globálisan (különösen a katolikusoknál és az unitáriusoknál) mégis több mint
kétszerese a többi felekezethez tartozók közöttinek. Ebben a rekrutációs
paradigmában viszonylag a legfeltűnőbb a szabadértelmiség (10–18%) s ezen belül
az orvos apák (az unitáriusok kivételével 10% fölötti), a magas közhivatalnokok
(11–19%), a tanítószemélyzet (11–14%) és valamelyest a magánhivatalnokok
(6–13%) részvétele a diákok családfenntartói között. Ezek tulajdonképpen a
korabeli úri középosztály legfőbb kategóriái, ha eltekintünk a birtokos
dzsentri rétegtől, amelyet prozopográfiai felvételi anyagaiban nem lehetett sem
a címeivel, sem a foglalkozási kategóriáival megkülönböztetni, olyan
elenyészőnek bizonyult a jelenlétük a kolozsvári medikusok társadalmi
hátterének adataiban.
Három tényező osztja meg többé-kevésbé
szignifikánsan ezt az „uralkodó keresztény” rekrutációs modellt. Először is a
papság, illetve az egyházi szolgálatban álló tisztviselők számaránya
természetszerűleg erősen változó, hiszen a katolikus részleg itt csak elenyésző
lehetett, míg a protestánsoknál mindenütt majdnem tíz százalékos volt.
Másodsorban a földműves apák jelenléte sokkal ritkább a katolikusok, mint a
protestánsok (különösen a reformátusok és az unitáriusok) között. Az erdélyi
magyar paraszti réteg gyermekei tehát szerény mértékben (az összes református
diák 10%-a, a kisszámú unitáriusok 14%-a erejéig)
eljutottak a kolozsvári orvosi karra is. Végül a kispolgári önállók (kisebb
részben az iparosok és még inkább a kereskedők) a katolikus (15%) és az
evangélikus (19%) apák között szintén számottevő arányban vannak jelen, ami
talán leginkább a régióban erős sváb és szász-német kispolgárság nem
elhanyagolható iskolai mobilitási készségére utal.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ;
5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!