Az „uralkodó keresztény” csoportban ugyan az idővel először nő, de a legfiatalabb diáknemzedékekben viszonylag alacsonyra csökken a szabadfoglalkozású szülők aránya (bár ezeken belül az orvos apáké a legfiatalabbaknál is – az összes 9,2%-ával – éppen azonos arány).

A „művelt középosztálybeliekhez” számíthatók[1] összaránya rendre csak emelkedik 62%-ról 64,5%-ra majd 69,4%-ra. A középosztálybeli „önreprodukció” itt tehát csak erősödik az idővel elsősorban a vagyonos polgári rétegek kárára, amelyeknek részaránya a diákság legidősebb és legfiatalabb korosztályai között mintegy felére csökken.

A görög felekezetekhez tartozó diákság réteghátterének szerkezete szintén igen nagy állandóságot mutat ugyanakkor, amikor a kisértelmiség viszonylagos hegemóniája a legfiatalabb generációkban valamelyest erősödik. Az egyetlen jelentősebb fejlődési tényező a magas paraszti képviselet csökkenése (de csak a legfiatalabbaknál) és a kis- és nagypolgári önállók képviseletének rendszeres emelkedése 5%-ról először 15%-ra, majd 16%-ra. Szintén emelkedett, de alacsony szinten, a szabadfoglalkozásúak aránya. Mindent összevéve a görög rítusú felekezetűeknél megmaradt a többségi kisértelmiségi és valamelyest a paraszti rekrutáció, de a diákság az időben egyben kissé el is „polgárosodott”.

A zsidó diákoknál szintén alig módosult az időben az alapvetően „polgári” rekrutáció dominanciája. A kis- és nagypolgári elemek aránya a legfiatalabb nemzedékekben pontosan ugyanannyi (64%) mint a legidősebbekben. A legfiatalabbak „polgári” hátterét viszont lényegesen felerősíti a magánhivatalnok apák részarányának megötszöröződése. Az így kialakult „polgári” vagy „középpolgári” részvétel a legfiatalabbaknál már meghaladja az összes diák háromnegyedét a tulajdonképpeni értelmiséghez tartozó hátterűek részesedésének egyidejű csökkenésével. Más szóval a zsidóknál megfigyelt értelmiségi „önreprodukció” gyengesége az idővel tovább fokozódott.

Jól lehet pontosítani a társadalmi rekrutációra vonatkozó előbbi észrevételeket, ha a vallási és foglalkozási kategóriákat az etnikai, nemzetiségi eredet legszignifikánsabbnak ítélhető csoportkategóriáival vetjük össze, mint ahogy ez a 6. táblázatban történik.

 

 

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

 

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

 

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!



[1] Köz- és magánhivatalnokok, szabadfoglalkozásúak, papok, tanárok, tanítók.