A katolikus diákság kiválasztásában az etnikai háttér különbségei elsősorban a sváb-német tömböt állítják szembe a magyar és a szláv tömbbel. A németek között jelentősen nagyobb súllyal van képviselve a kereskedő és iparos kispolgárság, valamint a magánhivatalnokok (összesen 36%) mint a többieknél (25%) és főképp a szabadértelmiség (23% szemben 14,6%-kal). Ezzel szemben a német katolikusok társadalmi profiljában sokkal ritkábban jelennek meg a közhivatalnokok (12%) mint a többieknél (27%) és a nagypolgári önállók is (7% 12%-kal szemben). A nem magyar vagy német hátterű katolikus diákok között a földműves réteg önmagában szerény képviselete (8%) kétszerese a többi katolikusnál tapasztaltnak (3,6%). A szláv és egyéb katolikusok között a legmagasabb egyébként az egyházi s főképp az oktatói személyzet részaránya is (15 % szemben a többiek 12%-ával).

Összefoglalva: a német-sváb hátterű diákok szelekciójának osztálybázisát a kis- és középpolgári és az értelmiségi csoportok viszonylagos túlsúlya jellemzi, míg a többi, többségében magyar hátterű katolikusét a réteg negyedét kitevő közhivatalnokoké és valamelyest a nagypolgárságé

A dominánsan magyar eredetű reformátusoknál a szláv és egyéb csoportok kis képviselete megkérdőjelezi az etnikai háttér szerinti összehasonlítás statisztikai érvényességét. Bizonyos kontrasztok a kétfajta nemzetiségi hátterű tömb között azonban elég könnyen értelmezhetők. A kisebbségi nem magyar nevűek, akik jórészt – feltételezhetően – asszimilációs késztetés nyomán csatlakoztak a „magyar valláshoz”, sokkal gyakrabban származtak a kis- és a nagypolgárságból (27% szemben 19,5%-kal), a magánhivatalnokok (15% szemben 9%-kal) és a szabadértelmiség köreiből (24% szemben 14,5%-kal) mint a magyarok. Orvos család a magyarok körében fele olyan gyakran sem fordult elő, mint a nem magyaroknál (9% szemben 20%-kal.) Az utóbbiak osztályprofilja tehát sokkal „polgáribb” volt, mint a magyaroké. Az előbbieket még a papi és oktatói réteg kiugró képviselete (25% szemben 9%-kal) is jellemezte, ami önmagában is illusztrálta a magyar református medikusok társadalmi hátterének kevéssé „polgári” jellegét.

Az evangélikus diákságban kissé hasonló eltolódást találni, bár itt a különbségek nem olyan markánsak, és a „polgáribb” oldalt a német-szász evangélikusság képviselte. Ennek megfelelően a kispolgári és a magánhivatalnoki réteg sokkal több diákot bocsátott ki német (29%), mint más háttérrel (18,5%). Az „úribb” rétegnek számító szabadfoglalkozású és közhivatalnok értelmiség a más (magyar és szláv) hátterűek között viszont számottevően gyakrabban volt jelen (38%) mint a német eredetűek között (28%).

Mindkét görög rítusú egyházhoz tartozó diákságban a többségi román vagy a kisebbségi egyéb (szerb, más szláv, magyar) etnikai háttér jelentős és hasonló értelmű különbségek forrását képezte, ugyanakkor, amikor a görög katolikusok társadalmi profiljában globálisan az ortodoxokhoz képest lényegesen nagyobb súlyt kapott a kisértelmiség és a középosztályi rétegek (még a szabadértelmiség, a magán- és közhivatalnokok is). A románokat viszont a többitől mindkét vallásban elhatárolta éppen a kisértelmiség (47% és 37% szemben 43%-kal és 25%-kal) és a paraszti réteg (20% és 33% szemben 12%-kal és 22%-kal) megkülönböztetetten magas és valamelyest a szabadfoglalkozásúak viszonylag kevésbé elhanyagolható (7% és 2% szemben 3%-kal és nullával egyenlő) képviseltetettsége. A nem románok ezzel szemben a közhivatalnokok (22% és 19% szemben 9%-kal mindkét csoportban) és a magánhivatalnokok között (7% és 12,5% szemben 4%-kal és 1%-kal) mutattak fel jelentősebb részarányt a diákok szülei körében. Ez utóbbi jelzések elképzelhetően a nem román görög vallásúak viszonylag magasabb asszimilációs szintjére (illetve a magyar hátterűek nagyobb részesedésére) utalnak, ami az érintett szülők számára megkönnyíthette a köz- és magánhivatali pozíciók megszerzését. Illetve – ellenkezőleg – az olyan pozíciók várományosait (pl. a névmagyarosításokkal) erősebben motiválhatta a magyar asszimiláció elfogadására a társadalmi erőviszonyok egy olyan konfigurációjában, ahol mind a nemzetállam, mind az iparosítás és a gazdasági modernizáció apparátusát magyar vagy magyar asszimiláns (zsidó, német, szláv) személyzet vezette.

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!