Az[1] előző tanulmányban vizsgáltam a kolozsvári medikusok rekrutációs jellemzőit a felekezeti, nemzetiségi és társadalmi réteg szerinti kiválasztás szempontjaiból.[2] Érdekes azonban követni ezeknek a rekrutációs jellemzőknek konkrét hatását az iskolai pálya alakulására a középiskolai tanulmányoktól az orvosi diplomáig. Kezdjük az előbbiekkel.
Mindeddig már két jelzést nyertünk az adatfelvételből[3] az érettségiztető iskola jellegéről és az érettségit letevők életkoráról. A prozopográfiai lista elvben lehetővé teszi legalább még egy igen fontos jelzés megragadását, az érettségi érdemjegyét, vagy ennek híján a nyolcadik osztályban elért érdemjegyekét az érettségi minden egyes tárgyából, sőt a többiből is (pl. testnevelésből). Ez a rendkívül értékes adat – amely bizonyíthatóan hozzájárult a tárgyalt korban az egyetemre kerülés esélyeinek és a tanulmányi ág választásának meghatározásához[4] – sajnos nem szerepel a feldolgozott levéltári forrásokban, s csak igen nagy munkával állítható elő az egyes középiskolák értesítőiből. (Ezek mindig tartalmazzák a tanulók érdemjegyeit osztályonkénti névsorban és néha – kb. minden negyedik iskolában – az érettségi eredményeket is a jelöltek bizonyos névszerinti adataival együtt). Technikai okokból ezt a feladatot csak mind a négy kolozsvári kar prozopográfiájának lezárása után kísérelhetjük meg elvégezni. Itteni vizsgálódásainkhoz a felekezeti és nemzetiségi mutató kombinációit használjuk, annál inkább, mivel az egyetemre kerülő érettségizők túlnyomóan (négyötödrészben) valamelyik egyházi hatóság felügyelete alatt álló gimnáziumban nyertek jogosultságot az egyetemi polgárságra.
A 1. táblázat
fő adatai látszólagos komplexitásuk ellenére azt az igen egyszerű
iskolaválasztási képletet mutatják, hogy a diákság többsége szigorú felekezeti
szegregáció szerinti középiskolában tanult. Az érettségiztető iskolák jellegét
elsősorban messzemenően a vallási affinitások – a saját vagy a saját
felekezethez „közelálló” felekezeti iskolák preferenciája – határozta meg. Ezt
az elsődleges elrendezést módosították valamelyest különböző asszimilációs
esélyek és stratégiák (tehát a magyar nemzetiséggel fenntartott viszony) a
nemzetállamban „nem uralkodó” etnikai csoportok tagjai számára. A zsidó diákok
e tekintetben egyedi határesetet képviselnek, hiszen, mint ismeretes, a
korszakban nem rendelkeztek saját hitközségi gimnáziummal. Tehát minden
érettségiztető iskolával rendelkező s itt megkülönböztetett felekezeti
aggregátum tagjai (a román ortodoxok kivételével) többségükben saját, vagy
velük bizonyos rítusközösségben álló felekezet gimnáziumában érettségiztek. Ez
a többség a protestánsoknál volt a legnagyobb, meghaladta az érintett diákok
négyötödét, és a görög keletieknél a legkisebb, hiszen csak viszonylagos és nem
abszolút többségről volt szó, kissé az érintettek fele alatti arányban. A
katolikusok a két véglet között helyezkedtek el: valamivel kevesebb, mint
kétharmaduk érettségizett sajátnak tekinthető iskolában. Ebből a domináns
összefüggésből máris kibontakozik a korabeli felekezetek közötti egyenlőtlen
középiskolai szegregáció egyebütt azonosított rendszerének néhány vonása.[5]
A protestánsok elleni objektivált szegregáció a legerősebb, illetve ők „zárkóznak” be leginkább a saját, viszonylag
nagyon széles iskolahálózatuk bástyái mögé. Ez még a kicsiny unitárius
felekezetre is igaz, amelynek pedig csak egy érettségit nyújtó gimnáziuma volt[6] (de ez éppen
Kolozsváron). A katolikusok már jobban szétoszlanak az iskolai piacon, a
társadalmi és rituális térben tőlük távol álló protestáns iskolákban is,
amelyek ezek szerint sokkal kevésbé gyakoroltak diszkriminatív felvételi
politikát. Végül a keresztény diákságban a görög rítusúak szétszóródása a
legnagyobb, mert ezeknek mindig csak kisebbsége került ki saját iskolából. Egy
részüket a rokon görög rítusú iskola képezte (annál is inkább, hogy itt a
többség számára közös román nyelven oktattak), illetve a görög katolikusokat a
velük hitközösségben álló római katolikus intézmények. Érdemes külön-külön részletesebben
is megvizsgálni a 1. táblázatban megkülönböztetett vallási-etnikai kategóriák
diákjainak iskolaválasztását.
A katolikusok tehát viszonylag nyílt
iskolaválasztási modellt követtek, még akkor is, ha az ún. „királyi katolikus”,
de valójában állami gimnáziumokat is a római egyházi hálózathoz számítjuk. (Ez
adminisztratív szempontból egyáltalán nem indokolt, annyiban azonban igen, hogy
legfőbb közönségük ténylegesen a katolikus maradt[7]). A „nyíltság”
elsősorban azt jelentette, hogy a katolikus diákok ötöde állami iskolába járt,
sőt a német nevűek több mint negyede, amit talán a régió svábságában dívó
magyar asszimilációs beállítottsággal is lehet magyarázni. Ebben az
összefüggésben a legfeltűnőbb az, hogy a római egyházat követő medikusok egy
hatoda protestáns gimnáziumban érettségizett. Ez a diákság tehát nem
találkozhatott (még) radikális diszkriminációval, és nem gyakorolt számottevő
önelkülönítést az iskolai piacon.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] A tanulmány alapjául szolgáló felmérések az
OTKA, az NKFP, a Közép-Európai Egyetem és a European Research Council anyagi
támogatásával készültek. A szöveg korábbi verziója : „Multikulturális
szakértelmiség a dualista korban ? – II. A kolozsvári Egyetem medikusainak
tanulmányi pályaképe a rekrutációs jellemzők tükrében (1872-1918)”, Új
Pedagógiai Szemle, (Budapest), 2008/5, 74-96
[2] Multikulturális szakértelmiség a dualista korban? Felekezet és etnikum
a Kolozsvári Egyetem medikusainak rekrutációs jellemzői között (1872–1918), Új
pedagógiai szemle, 2008.
[3] A tanulmány a kolozsvári
egyetem orvostanhallgatóira vonatkozó s Dr Lucian Nastasa által összeállított
nagyszabású prozopográfia statisztikai kiértékelésére épült. L. közös
könyvünket : The University of Kolozsvár/Cluj and the Students of the
Medical Faculty (1872–1918). Cluj, Ethnocultural Diversity Resource Center,
Budapest-New York, Central European University Press, 2004.
[4] Lásd erre nézve felvételi
eredményeimet a század első másfél évtizedében érettségizőkről, amelyekben
azonban csak az általános szakirányokat lehetett elkülöníteni, de nem a pesti
és a vidéki (nevezetesen kolozsvári) tanulmányok közötti választást: Felekezet,
tanulmányi kitűnőség és szakmai stratégia: az érettségizettek pályaválasztása a
dualista kor végén. Zsidóság és
társadalmi egyenlőtlenségek (1867–1945). Replika-könyvek, Budapest, 2000.
193–221.
[5] Lásd tanulmányaimat: Vallási szegregáció és iskolai piac: más vallású diákok a felekezeti gimnáziumokban (1867–1944); Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek 1867–1945. 169–192.; Felekezeti szegregáció a magyar iskolai piacon (1867–1944); Oktatáspolitika és vallásszabadság. Állam - egyház - iskola - társadalom a 20. században. Bp., Új Mandátum, 2000. Szerk.: Nagy Péter Tibor. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000, 209-232..
[6] Működött ugyan
Székelykeresztúron egy másik, mégpedig régi unitárius gimnázium is, de csak
ötosztályos „algimnáziumként”, amelyet a korszak végén fejlesztettek ki
(1915/16-tól) érettségit adó főgimnáziummá L. Mészáros István, Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája
996–1948. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988,
[7] Mint ismeretes, a királyi
katolikus intézmények a II. József által szekularizált katolikus rendek
birtokainak jövedelméből fenntartott állami iskolák voltak, akárcsak a
szekularizáció idején különálló „erdélyi római katolikus státus” iskolái. Ám
rekrutációjuk még az itteni adatok szerint is markánsan katolikus maradt (bár
nem annyira, mint az erdélyi testvérintézeteké), hiszen a kir. kat.
gimnáziumból kikerülő kolozsvári medikusok 53% -a római katolikus, szemben a
katolikus orvostanhallgatóknak az összes medikus felénél is kevesebb (26%-os)
arányával. Az „erdélyi római katolikus státus” intézményeiből kikerülő kolozsvári
medikusok kerek 70%-a volt római katolikus.