A tanulmányi körülményekre vonatkozóan még egy fontos mutatóval rendelkezünk. Ez az ösztöndíjak gyakorisága és jellege. Mint a bevezetőben már volt szó erről, Kolozsváron Budapesthez képest egyáltalán nem ritkán kaptak ösztöndíjat a hallgatók. Ez része lehetett az új egyetem benépesítésére indított kormányprogramnak, de természetesen másfajta magánjellegű, alapítványi és közösségi (egyházi stb.) kezdeményezések is hozzájárultak az erdélyi orvosi karra telepített ösztöndíjak szaporodásához. Nem lehet kizárni, hogy ezenkívül is léteztek magán vagy közösségi támogatást élvező hallgatók (például a gazdag polgárság, az arisztokrácia vagy egyházi gyülekezetek révén), akik ezt nem jelentették be. A levéltári forrásokból ismert ösztöndíjak megoszlása a diáknépességben mindenesetre igen erős egyenlőtlenségeket mutat a fontosabb társadalmi háttérváltozók szerint.

A 7. táblázat adatai között mindenekelőtt az ösztöndíjak tulajdonképpeni ritkaságára kell felfigyelnünk, hiszen átlagosan mindössze minden hatodik diák számíthatott anyagi támogatásra a tanulmányaihoz. Ráadásul az idővel ez is egyre ritkult. Míg az első diáknemzedékek közel negyede ösztöndíjas volt – ez megfelelt a kezdeti „benépesítési politikának” –, a század első évtizedében a fakultásra kerülők csupán ötödének jutott formális pénzügyi segítség, míg a háború előtti és alatti felduzzadt (s csak átmenetileg megcsappant) tömegű hallgatóság közül már pusztán minden huszadik részesült ilyenben. (Az ilyen összefüggések értelmezésénél azonban nem lehet kizárni azt, hogy a ténylegesen kiadott ösztöndíjak egy részét egyszerűen nem regisztrálták irattárban, így nem tudunk ezekről.)

De a főbb eltérések a valláscsoportok között észlelhetők, és az így korán kialakult egyenlőtlenségek szerkezete mind az ösztöndíjak megszerzésének esélyeit, mind ezek jellegét illetően az időben alig változott.

Az esélyek terén ismét hármas paradigmát találunk. Messze a leggyakrabban kaptak ösztöndíjat a görög rítusú vallásokhoz tartozó diákok, közöttük is elsősorban a román etnikai hátterűek (itt táblázatosan nem közölt eredmények szerint) és az ortodoxok. A román görög keleti vallású hallgatóknak kereken fele (49,4%-a) volt ösztöndíjas, míg a többi ortodoxnak „csak” 27%-a, az uniátus román hátterűeknek összesen 34%-a, a többi görög katolikusnak „csak” 23%-a. Ennek nyilvánvaló oka, hogy az alapítványok nagy része a román nemzetiségű értelmiség támogatását tűzte ki célul és többen preferenciálisan az erdélyi román érettségizettek számára legkönnyebben elérhető kolozsvári egyetemre küldtek diákokat.[1] A híres Gojdu alapítvány által támogatott diákok több mint negyede is a kolozsvári egyetemre iratkozott be.[2] Azt lehet tehát mondani, hogy a görög egyházak tagjai a fakultáson kiemelt gyakorisággal nyertek támogatást. Ez a tétel természetesen többszörösen is megfordítható vagy átfogalmazható. A görög egyházakból származó érettségizettek jó része csak akkor tudott beiratkozni az erdélyi orvosi karra, ha külső anyagi támogatást nyert; az érintetteket csak ilyen előny fejében lehetett rábírni arra, hogy a kolozsvári fakultáson folytassanak tanulmányokat; vagy az érdekeltek csak megfelelő (s hasonló értékű) támogatás ellenében voltak készek az orvosira „átváltani” más tanulmányi ágakról (például a papiról), ahol eleve biztosítva lett volna számukra az ösztöndíj. A pontos motivációs összefüggéseket csak részletesebb kutatásokkal lehet tisztázni.

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!

---

[1] L. Cornel Sigmirean: Fonds et fondations de subsides pour les étudiants roumains de Transylvanie à l’époque moderne. Colloquia, Journal of Central European History, Cluj University Press, 2000. vol. III–IV., n° 1-2. 184–202, különösen 188–189.

[2] A becsléshez lásd az ösztöndíjasok prozopográfiáját : Cornel Simirean, Fundatia „Gojdu”, 1871-2001, Targu Mures, Editura Universitatii ’Petru Maior’, 2002.