Ezek a különbségek maguk is erősen változtak ösztöndíjtípusok szerint. A 8. táblázat három ösztöndíj-kategóriájának megoszlását a diákoknak a negyedik oszlopban jelzett összmegoszlásával összevetve lehet értékelni. Ha az összehasonlításban az ösztöndíjasok ritkábbak, mint az összes diák között, az érintett társadalmi kategória alulképviseltségéről, ellenkező esetben felülképviseltségéről van szó.

A nem román „általános” (azaz magyar vagy német nevűek által alapított) ösztöndíjak kezdeményezettjei között az „alsó” rétegek csak a katolikusoknál és a protestánsoknál vannak kissé felülképviselve, a köztisztviselők gyermekei viszont mindenütt. Ez még a zsidó és a görög rítusú hallgatókra is érvényes, akik az ilyen típusú ösztöndíjakban általában ritkán részesültek. Úgy tűnik tehát, hogy itt az ösztöndíjak megítélésének legfontosabb rendezőelve a középosztályi nexusok és osztályszolidaritás volt. Ezt a gyakorlatot az állami szervek is támogatták, nemegyszer arra hivatkozva, hogy a köztisztviselőket (különösen alacsony szinten – pl. a tanítókat) nem fizetik képzettségüknek, értelmiségi hivatásuknak és középosztályi státusuknak megfelelően. A gyerekeiknek adományozott ösztöndíj így valóságos kiegészítő juttatásnak volt felfogható, amely „kijárt” az érdekelteknek, nem beszélve arról, hogy a magyar nemzetállam hivatalnokainak támogatása a „nemzetfenntartó” elemek erősítését is szolgálta. (Ez persze a görög egyházaknak a táblázatban ebbe a hivatalnok kategóriába sorolt papjaira nemigen vonatkozott.)

A katonaorvosi ösztöndíjak megítélése kissé hasonlóképpen történt, azzal az eltéréssel, hogy ezek megszerzésénél a keresztény felekezetekben a szabadértelmiségi, sőt a protestánsoknál és a görög felekezetűeknél még a „polgári” hátterű diákok is valamelyest túl voltak képviselve.

Végül a román ösztöndíjakon a 8. táblázat szerint is a görög uniátus és ortodox hallgatóság osztozott, mégpedig úgy, hogy ezeknek minden társadalmi rétege túl volt képviselve: legerősebben (kilencszeresen) az „alsóbb” kategória, legszerényebben (alig két és félszeresen) a „polgári” eredetű diákok.

* * *

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!