Ami kutatásunk időhatárait illeti, azért maradtam a Horthy-korszak utolsó és az 1945 utáni rendszerváltás első éveinek jelzéseinél, mert ezekre nézve találtam meg a leginkább összefüggő adatokat. Csábító lett volna visszanyúlni az 1919 előtti évtizedekre, melyekre nézve már jó minőségű információkkal rendelkezünk, de ezek egy sokkal nagyobb és egészen más szerkezetű – többek között soknemzetiségű – társadalomra utalnak. Igaz ugyan, hogy a hasznos források még a világháborúk közötti évtizedekben sem állnak minden évre az összes elitképzésben résztvevő intézményre rendelkezésre. Az 1942/43 és 1945/46 közötti évekre egyáltalán nincs országos adat, míg Budapestre ez a hiány 1943/44-re és 1944/45-re szorítkozik. A hiányzó évek természetesen a bécsi döntésekkel 1939 óta megnagyobbodott országrészekre vonatkoznak s ez a jelentős terület-változást az adatok értelmezésénél gondolatban számba kell venni. Most folyó kutatásaink azonban remélhetőleg ezeket a hiányokat részben fel fogják számolni és lehetőséget adnak, hogy az érintett diákság társadalmi kiválasztásának folyamatait egyebütt el nem érhető regionális metszetekben világítsák meg. Az ilyen típusú, a lakóhelyi (rezidenciális) környezethez kapcsolódó trendeket azonban máris lehetne a releváns budapesti vagy más nagyvárosi adatokon keresztül vizsgálni, ahol is az idősorban elhelyezkedő adatok 1939 előtt és után nagyjából (sokkal inkább, mint országos megfelelőik) azonos bázisnépességre vonatkoznak. Helyhiány miatt az ilyen megközelítéstől itt el kell tekintenem.
Tekintve, hogy témánk központi kérdése a ’népi’ tömegek részvétele az elithez vezető iskolázásban, még - szintén előzetesen - tisztázásra szorul egyrészt az ’elitképzés’ intézményeinek fogalma, másrészt azoknak a ’népi’ kategóriáknak pragmatikus meghatározása, melyeket adatainkban a ’népi származású’ diákságra nézve elkülönítünk.
Intézményesen az elitképzésben résztvevőknek vettük mindazon képzési fórumok diákságát, melyek felsőfokú végzettséghez vezettek. Közéjük tartoztak értelemszerűen az egyetemek, jogakadémiák és egyéb szakfőiskolák, melyeknél a beiratkozás feltétele az érettségi volt. De ide soroltuk az érettségit nyújtó középiskolákat és – esetenként - azokat az alsóbb középiskolákat is (tanítóképző, polgári iskola), melyekből különbözeti vizsgával át lehetett kerülni az elitképzés klasszikus pályáira is. Ez azért tűnt fontosnak, mert jól érvelhető munkahipotézis szerint a ’népi’ eredetű iskolai mobilitás először a szerényebb szintű képzési utakon jelentkezhetett s csak később indulhatott meg – részben ez előbbiek közvetítésével – a közvetlen, hagyományos iskolai mobilitási csatornák gyakoribb kihasználása.
A ’népiség’ fogalmának meghatározása kutatásunkban szigorúan a meglévő adatforrásokban alkalmazott kategóriákhoz kötődik. ’Népinek’ minősítettem minden olyan statisztikai aggregátumot a felhasználható adatsorokban a diákság társadalmi kiválasztására nézve, amelyek gyengének minősíthetők a társadalmi ranggal vagy a gazdasági és szellemi tőkével való ellátottság szintje szerint. Gyakorlatilag ezek közé kétfajta csoportot lehetett besorolni. Egyrészt a korabeli összes aktív népesség közel felét meghaladó tömegű agrárnépesség[1] közismerten legnincstelenebb kategóriáit – a kis- és törpebirtokosokat valamint a gazdasági munkásokat, napszámosokat és cselédeket[2] -, másrészt a hivatalosan nem tulajdonosként aktív vagy hivatalnoki minőségben tevékeny ’segédszemélyzetet’ az iparban, bányászatban és kohászatban[3], a kereskedelem és a hitel szektorában[4], a közlekedésben[5] és a közhivatalokban és szabadpályákon [6] alkalmazottak között. Az utóbbiak közé tartoztak a személyes szolgálatot végzők[7], az altisztek illetve a fegyveres erők tiszthelyettesei és más személyzete[8]. Ezeket még a ’külön meg nem nevezett napszámosok’[9] kategóriája egészítette ki. Összesítve, a vizsgált ’népi’ rétegek a korabeli honi társadalom abszolút többségét, az aktív lakosságnak legalább kerek 60 %-át képviselték. Valamivel talán többet is, azaz az össznépességnek közel két-harmadát, ha az inaktívakat is számba vesszük - de ez már nehezen számszerűsíthető -, tekintettel az ’alsóbb’ néprétegeknek ekkor még nem ritkán a többinél magasabb születésszámára. Különösen így van ez, amennyiben – mint az itt bemutatott számításokban – elhanyagoljuk a társadalmi hátterük után nem definiálható csoportokat, az árvákat, a foglalkozás nélkülieket és az ’egyéb’ kategóriához tartozókat, amivel valamelyest mechanikusan megemelkednek a jól meghatározott kategóriák népességének számarányai.
A fenti számokat fejben tartva máris felmérhetjük az 1. táblázat adatai alapján a középszínű képzés rekrutációjában megnyilvánuló alapvető társadalmi egyenlőtlenségeket.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] A népszámlálások szerint 1930-ban az aktív népesség
50,8 %-a és 1941-ben is még 48 %-a az ’őstermelésben’ tevékenykedett. (L. és Magyar statisztikai közlemények 86,
55* és Magyar statisztikai évkönyv 1943-46, 21.)
[2] A
[3] Az aktív össznépesség 18,4 %-a 1941-ben. L. Magyar
statisztikai évkönyv 1943-46, 22.
[4] Az aktív népesség 1,8 %-a 1941-ben. L. uo.
[5] Az aktív népesség 2,3 %-a 1941-ben. L. uo.
[6] Az aktív
népesség 1,5 %-a 1941-ben. L. uo.
[7] A házicselédek
az aktív népesség 3,5 %-át képezték 1941-ben. L. uo.
[8] Ezek számaránya 1941-ben 2,6 % volt az aktív
népességben. L. uo.
[9] 1941-ben az aktív népesség 0,95 %-a. L. uo.