A negyedik fontos jelzésünk, hogy még az egyéb valláshoz tartozók is némiképpen (1,1- szeresen) felülreprezentáltak az egyetemi diplomás népességben. Az egyéb valláshoz tartozók felülreprezentációja a régi népszámlásokból is kitűnt (1930-ban felülreprezentációjuk mértéke pontosan megegyezett az izraelitákéval), akár egyszerűen annak folytatása is lehetne ez a felülreprezentáció. Míg azonban történetileg az unitáriusok rendkívül erős képzettségi mutatói dominálták e számokat[1], ma a népesség 1,2 %-t kitevő „egyéb” felekezetű népesség nagyobbik részét a neoprotestáns kisegyházak hívői[2] jelentik. A neoprotestáns kisegyházakba közismerten jóval kevesebben születnek bele, mint amennyien ezt felnőttként választják, s ha az individuális döntést tipikusan értelmiségi vallásossági formának gondoljuk, még nagyobb arányú felülreprezentációt is feltételezhetnénk. Az 1,2 %-nyi népességben tehát valószínűleg összekeveredik a hagyományos kisegyházi népesség – zömében falusi emberek – s ez az értelmiségi csoport. Ezt a feltevésünket erősíti, hogy az egyéb vallásba bejegyzett népesség jóval kisebb (mintegy három ezrelékes nagyságrendű) felsőiskolázottságát tekintve 0,9 szeres alulreprezentációval rendelkezik.)
Ötödik fontos jelzésünk, hogy az evangélikusok mindössze 1,1-szeres mértékben felülreprezentáltak. Ez az adat kifejezetten ellentmond azoknak a méréseknek, melyeket a két háború közötti egyetemi hallgatókról vagy diplomás népességekről ismerünk, ahol az evangélikus népesség lényegesen inkább – 1,3 szorosan - felülreprezentált. Csak azt feltételezhetjük, hogy ez a két háború közötti iskolázott evangélikus népesség a szekularizáció előrehaladottabb fázisában volt már akkor is – amit az evangélikus-református, evangélikus-katolikus, evangélikus-zsidó vegyesházasságok átlagnál lényegesen magasabb aránya is bizonyít – tehát az evangélikus elit gyermekei unokái már jórészben a felekezeten kívüliek csoportját gazdagítják. A másik lehetséges feltevés, hogy az evangélikus felülreprezentáció mögött – még a szász városok elcsatolása után is – jelentős arányban német hátterű – pl. Budapestre települt szász vagy soproni – lakosok álltak. (Az evangélikus bölsészdiplomások 24 %-a, -szemben a többségi katolikusokkal, ahol ez csak 17 % - német névjellegű.) E német kötődésű lakosok pedig az átlagnál nagyobb arányban távoztak önként, vagy a szövetségesek kitelepítési döntésének megfelelően 1945-ben, sőt – potenciális német és osztrák (tehát nyugati) családi-baráti kapcsolataik nagyobb valószínűsége, ill. vélhetően jobb nyelvtudásuk miatt – talán 1948-ban és 1956-ban is. A harmadik lehetséges ok egyszerűen statisztikai természetű: ha az evangélikus népesség szekularizáltabb volt, mint az átlag, akkor a vegyes házasságoknál a házasfél családja inkább elvárhatta, hogy az evangélikus fél reverzálist adjon, azaz az evangélikus diplomás szülőknek azonos gyerekszám mellett is kevesebb evangélikus gyereke születik, mint a nem evangélikus diplomásoknak, ill. nem diplomás evangélikusoknak. Mindkét tényező csökkenti az aggregátum iskolázottsági újratermelődésének esélyét. E feltevéseinket megerősíteni látszik, hogy az evangélikusnak bejegyzettek körében – ellentétben tehát a ma magukat evangélikusnak mondókkal – még több mint kétszeres (tehát az 1930-as felülreprezentációt jócskán meghaladó) az egyetemi diplomások felülreprezentációja. Sőt annál az alnépességnél, ahol a megkérdezett emberek maguk megkülönböztethették, hogy ők tartoznak valamely felekezethez, vagy bejegyezték őket[3], meg is fordul az arány: az enyhe felülreprezentáció enyhe alulreprezentációvá változik. Azaz az evangélikus hátterű értelmiségeiknél annak lehetősége, hogy a válaszoláskor el lehet választani a felekezethez tartozást és az egykori bejegyzettséget még növeli is annak valószínűségét, hogy azt mondja, engem evangélikusnak jegyeztek be a szüleim, de ma felekezeten kívüli vagyok…
Az 1925 körül[4] született nemzedékben az evangélikus diplomások még másfélszeres felülreprezentációt mutatnak, ami az 1945 körül született nemzedéknél már eltűnik, majd az 1965 körül születettnél 0,74-szeres alulreprezentációnak adja át helyét.
Hatodik
jelzésünk, hogy a népesség felét kitevő római katolikusság 0,83-s szorzóval, a
lakosság hatodát kitevő református népesség pedig 0,76-os szorzóval
alulreprezentált az egyetemi diplomások körében. (Az 1930-as adat mindkét
esetben 0,81-szeres reprezentáció volt.) Ez persze egyszerű matematikai
következménye is annak a ténynek, hogy fentebb pl. egy a lakosság negyedét
kitevő felülreprezentált csoportot találtunk – csak érzékeltetésül: a nem vallásos csoport önmagában nagyobb,
mint a történeti térben az összes
felülreprezentált csoport, tehát a zsidók, unitáriusok, evangélikusok voltak együttvéve. Mégis ennek kapcsán legalább két tényezőre
kell felhívnunk a figyelmet: 1. az 1948 előtti Magyarországgal szemben, amikor
katolikusok és reformátusok a teljes lakosságot dominálták, s emiatt e két
népesség alulreprezentációjáról kifejezetten a zsidó és evangélikus
felülreprezentáció miatt lehetett beszélni, most, hogy megnövekedett a
szekuláris csoport aránya, tulajdonképpen e két népesség alulreprezentációja hordozza azt az összefüggést, hogy a
felekezethez tartozó emberek alulreprezentáltak az egyetemi diplomás
népességben.
A római katolikusok a régi nemzedékben még 0,74-es alulreprezentációja 0,84-re javult, s a fiatalabb nemzedékben is itt tartja magát. A reformátusok mindegyik nemzedékben a 0,74-szeres alulreprezentációval szerepelnek.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt
keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] Noha az unitáriusok a publikus népszámlálásban már
csak aggregáltan szerepelnek, a másolatban birtokunkban lévő (igaz, 1920-as)
kéziratos települési tábla-anyagok igazolják ezt. Befejezéséhez közeledik
továbbá Karády Viktorral közös felvételünk az 1948 előtti egyetemi
diplomakönyvekről, ezek alapján az unitáriusok felülreprezentációja tízszeres
is lehet…
[2] Szigeti Jenő vezetésével az Oktatáskutató Intézet
kutatócsoportja (Kozma Tamás, Tomka Miklós, Nagy Péter Tibor) százezres
nagyságrendüre becsülte a neoprotestáns kisegyházak létszámát
[3] Az omnibusz felvételek annál a részénél, ahol mind a
két kérdés – hova jegyezték be, ill milyen felekezetű – is szerepelt.
[4] Tehát 1916 és 1935 között.