A trend a tömegesedés következtében megfordulhat a most egyetemi diplomát szerzők apáinak mindössze negyede egyetemi diplomás. [1]

Természetesen a diplomás apák arányának radikális növekedése – amely tehát a tömegesedés előtti időszakot jellemzi - azzal is összefügg, hogy az apák nemzedékében általában is radikálisan megnőtt az egyetemi diplomások aránya. Ezért inkább a felülreprezentáció fejezi ki az elitkiválasztódás mechanizmusának változását, azaz két valószínűségnek a hányadosa: a számlálóba kerül, hogy mekkora az adott nemzedékben annak a valószínűsége, hogy bárkinek az apja egyetemi diplomás, a nevezőbe annak a valószínűsége, hogy az egyetemi diplomások apja egyetemi diplomás. E szerint az 1930-as években születetteknél 5,3-szoros, az 1940-es években születetteknél 5,9-szeres, az 1950-es években születetteknél 6,6-szoros, s az 1960-as években születetteknél pedig 8-szoros valószínűséggel lesz az egyetemi diplomás férfi gyereke is egyetemi diplomás… Ehhez képest a legújabb generációban már „csak” háromszor akkora[2] valószínűséggel lesz az egyetemi diplomások gyereke egyetemi diplomás, mint az átlag…

A felsőoktatás rendszerváltás előtti elitizálódása, exkluzivitása tehát nem olyan mértékű, mint ahogy a százalékokból gondolhattuk, de attól még a tény, hogy az egyetemi diplomás értelmiség – egészen a legutóbbi időkig – immár többségében második generációs értelmiséggé vált. A rendszerváltás utáni tömegesedés hatására az egyetemi diplomás értelmiség újabb nemzedéke immár kisebbségét tekintve lesz második generációs.

Alapvetően ezt perceptáljuk, amikor úgy érezzük: az egyetem ugyan már a szocialista korszakban nyilvánvalóan poszt-humboldti korszakába lépett, de „közönsége” mégis közelebb állt az értelmiségi értékvilághoz, mint napjainkban…

Összességében – az 1930-as népszámlálás, az 1992-s TÁRKI mobilitáspanel, a TÁRKI Háztartáspanel, a 90-es évek végi TÁRKI Omnibuszokból aggregált ötvenezeres adatbázis, s a 2002-s.elsős egyetemistákra kiterjedő Oktatáskutatós adatbázis empirikus adatait felhasználva – azt szerettük volna bizonyítani, hogy a Humboldt-i egyetem és Poszt Humboldti egyetem között megfogalmazható érték és preferenciakülönbségek nem egyszerüen az értékek világában jöttek létre, s nem is egyszerüen a hallgatói népesség összetételének megváltozásával függenek össze, hanem a Humboldt-i és Poszt Humboldt-i egyetem által „termelt” diplomások társadalmi helyzetének nyilvánvaló különbségével is. A humboldt-i egyetem vezető munkakörökre a poszthumboldt-i beosztott munkakörökre, a humbold-i egyetem intenziv kulturális fogyasztással összekapcsolt városi létre a psozthumboldt-i térben való szétszóródásra, a Humboldt-i férfi nemi szerepekre, a poszt humboldt-i mindkét nemi szerepre, a Humboldt-i konfesszionális jelzőkkel jól leirható csoportszerveződésekre, a poszt Humboldt-i sokkal erősebb szekularizált társadalomra készít ill. készitett elő. A humboldt-i egyetem nem azért került válságba mert megváltozott az egyetemről vallott társadalmi felfogás, de nem is csak azért, mert megváltozott az egyetemre belépő népesség, hanem mert az egyetemi diplomások társadalmi helyzete változott meg – s az egyetem – minthogy maga is része a diplomások társadalmának tükrözi ezt a változást.

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!

---

[1] Valójában csak a 2002-s beiratkozók körében végzett felmérés áll rendelkezésre. (Oktatáskutató Intézet vizsgálata az elsős egyetemistákról, kutatásvezető Lukács Péter) A lemorzsolódás nyilván szisztematikus, s a végül diplomát szerzők körében többen származnak egyetemi diplomás apától, mint a beiratkozók közül – de a trend ettől semmiképpen nem fordulhat meg.

[2] A becslés érdekében előbb a 2002-s oktatáskutató intézeti vizsgálat egyetemi végzettségű apáinak százalékos arányát osztottuk a generációról az „50000-s”-ből gondolható egyetemi végzettségi arányokkal. Ebből mintegy négyszeres valószínűséget prognosztizálhattunk. Andor és Liskó szerint az 1997-ben nyolcadikosok apáinak mintegy tizede diplomás (https://mek.oszk.hu/03600/03672/ F10-es táblázat) – ez esetben két és félszeres a valószínűség.