A fiatal diplomások elhelyezkedési esélyeiről általános – tehát ágazatfüggetlen - képet kellene, hogy formáljunk, s úgy, hogy azt 10-20 évvel korábbi állapotokkal hasonlithassuk össze. A betöltött foglalkozás „minősítéséhez” tehát – hacsak nem akarunk elveszni a végtelen sokszínűség részleteiben – kell találnunk egy korokon átnyúló mutatót. [1]
A foglalkozások presztízssorrendje társadalmi rendszerektől, s történelmi időtől meglepő mértékben független (Treiman , 1998) , de – tudomásunk szerint – sehol nem létezik olyan lista, mely az „összes” foglalkozást sorba állítaná ilyen szempontból.[2] Márpedig az igazi kérdés ez esetben nem az, hogy a géplakatosnak kisebb a presztízse, mint a mérnöknek, hanem az, hogy a különféle műszaki vagy gazdasági értelmiségi foglalkozásokat egymással összehasonlítva milyen sorrendeket tudunk alkotni. [3]
Ráadásul a foglalkozások presztízssorrendjét abból a speciális szempontból akarjuk most megalkotni, hogy mennyire tűnik az vélhetőleg kívánatosnak egy friss diplomás számára – ez pedig nem lehet egyszerűen a jövedelem sem.[4]
Ez alkalommal tehát célszerűnek tartottuk, hogy nem a foglalkozásokkal kapcsolatos össztársadalmi vélemények szerint alkossuk meg a foglalkozások rangsorát, hanem abból induljunk ki, hogy egy diplomás fiatal átlagosan elégedettebb, hogyha olyan állást tölt be, melyet általában diplomások töltenek be. És fordítva: minél nagyobb egy szakmában a nem diplomások aránya, annál kisebb a vonzereje a friss diplomások számára.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] Minthogy a foglalkozások minősítésének célja, hogy a
foglalkozásokat elhelyezzük valamiféle skálán, eleve figyelmen kívül kell
hagynunk azokat az operacionalizációkat, melyek funkcionalista vagy organikus
társadalomelméletekből indulnak ki, s eleve csak azok az operacionalizációk
jöhetnek szóba, melyek a társadalmat – foglalkozás szerint is –
hierarchizáltnak látják, s megkülönböztetnek „felsőbb” és „alsóbb” társadalmi
csoportokat.
[2] A Kulcsár Rózsa vezette kutatás a 156 foglalkozással kapcsolatban állapította meg, hogy 1983 és 1988 között az értelmiségi foglalkozások presztizse nőtt, s számos fizikaié csökkent, de ez nem segít az értelmiségiek számára egyáltalán „szóba jövő” foglalkozások presztizsének mérlegelésekor. vö: Kulcsár, 1990
[3] A diplomások körén kívüli rétegződésmodell jellegű rangsorokat állapított meg Kemény és Kozák a csepeli munkások, valamint Pest megye munkásai között; mobilitási szempontok alapján a statisztikai szakmacsoportok szintjén pedig Csákó és Liskó. (Kemény- Kozák én., Csákó - Liskó 1978.)
[4] A szépirodalom, a filmművészet stb. gyakran
foglalkozott ugyan azzal, hogy diplomások magasabb jövedelem kedvéért nem
diplomás foglalkozást töltenek be – de ezt minden esetben egyfajta társadalmi
válságtünetként kívánta megjeleníteni – s nincs okunk feltételezni, hogy a
közvéleményben ez ne így jelenne meg.