Önálló szempont a kortársak iránti elfogultság mértéke – nem tartalmi szempontból, hiszen az szükségképpen minden címszót jellemez, hanem pusztán azon szerkesztőségi döntést illetően, hogy beletartoznak-e az önálló címszóval „megbecsülendő” körbe, avagy sem. A legtöbb kortárs természetesen a kifejezetten erre a célra készülő who is who-kban, kortársak lexikonaiban található. Sokkal kritikusabbak az általános lexikonok, hiszen ott a szerkesztőségeknek – a világtörténelem személyiségeinek hagyományos kánonja mellett - a nemzeti történelem évezredének szereplőihez kell mérni kortársaik súlyát. Ha ez nyilvánvalóan lehetetlen is, hiszen mondjuk a 13. századból összehasonlíthatatlanul kevesebb közszereplő neve maradt fenn, mint ahány kortárs közszereplő neve egy lexikonszerkesztő asztalán felbukkanhat, sokkal nehezebb a helyzet a kortársakat közvetlenül megelőző nemzedékhez tartozó nagytömegű közszereplővel való összevetéskor. Ugyanis: e vonatkozásban egyszerre kell meghozni azt a döntést, hogy az előző lexikon tudáskánonjából kit kell kiejteni, s a kortársak közül kit kell beemelni. Az általános lexikonok között sajátos jelenség figyelhető meg a lexikonok pótköteteinél. Egyrészt érzékelhető a feleslegesen kidobott vagy véletlenül kihagyott tudáskánon elemek pótlásának az igyekezete, mely objektíve csökkenteni hivatott a kiadóra nehezedő kritikát elsősorban a klasszikus és történeti műveltségű körök, ill. tudományos csoportok részéről. Másrészt viszont a lexikon-pótkötetek[1] sajátos kortársak lexikonaként is szolgálnak, feltűnően magas bennük a közvetlen közelmúltban felbukkant fontosnak tűnő személyek aránya. E jelenségnek több oka lehet, egyrészt elképzelhető, hogy egyesek kritikaként fogalmazták meg a kortárs személyek hiányát, másrészt nyilvánvaló, hogy a pótkötet esetében nem nehezedik a „teljes emberi kultúra” mint bemutatandó valóság a szerzőkre és szerkesztőkre, s végül de nem utolsósorban, a lexikonok szereplői nagyobb valószínűséggel veszik meg a pótkötetet, s tán az egész lexikont, mint mások… A kortársak iránt látszólag még kisebb elfogultságot hordoznak azok a biográfiai lexikonok, melyek csak halott személyeket vesznek fel címszólistájukra. Ugyanakkor feltűnő, hogy a lexikon szerkesztésének pillanatához közeledve rohamosan nő a fontosnak minősített személyek száma, pl. a hatvanas évek végén megjelent Magyar Életrajzi Lexikon hősei közül többen halnak meg a hatvanas években, mint akár a negyvenes, akár az ötvenes években. Ez már önmagában is utalna a szerkesztők kortársaival, nemzedéktársaival, esetleg náluk csak fél nemzedékkel idősebbekkel szembeni elfogultságra, de ez a szakadék még nő is, ha az erőszakos halállal meghaltakat kivesszük. A kulturális és tudományos elittagokat – minthogy köztük felülreprezentáltak a zsidók - szisztematikus mértékben pusztította a Holokauszt, az egész elitben – a lakossági aránytól persze jócskán elmaradó arányban – végeztek pusztítást a sorkatonai szolgálat, a hadifogság viszonyai, ill. az országon átvonuló háború. A szerény méretű magyar antifasiszta ellenállás katonai és civil áldozatai nagy arányban váltak – épp 1944-45-s mártírhaláluk miatt lexikon-elittaggá. A háborús bűnös politikusok (köztük 1938 és 1945 közötti miniszterek, miniszterelnökök, akik természetesen jelen vannak a lexikonban) jelentős része végezte 1945-ben, 1946-ban akasztófán. A negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején jellegzetes erőszakos halálokok a koncepciós perek nyomán bekövetkező kivégzések, börtönben bekövetkezett – az adott társadalmi csoportban megfigyelt átlagnál szisztemikusan alacsonyabb életkorban beálló, s nyilván a börtönviszonyokkal összefüggő – elhalálozások, a kitelepítések nyomán megromló életkörülményekkel, elégtelen orvosi ellátással kapcsolatos korai halálok. 1956 októberében és novemberében bekövetkezett erőszakos halál az eliteket (összesen két-három olyan személyt találtunk, aki 1956-os szerepétől függetlenül is bekerült volna a lexikonba, s a harcok áldozata lett) kevéssé érintette, de néhány – egyébként kis jelentőségű kommunista politikus, sőt alacsony rangú katona, rendőr[2] éppen azért került bele az 1969-s lexikonba, mert az 1956-os forradalom idején erőszakos halált szenvedve a politika által formált kánon fontos szereplőjévé vált. A lexikon igazán nem törekedhetett arra, hogy az 1956-58-as megtorlások áldozatainak emléket állítson[3], de azt sem tehette meg, hogy a más oknál fogva jelentős személyek – köztük miniszterek, sőt a miniszterelnök – személyét egyszerűen kihagyja a lexikonból. Így a kivégzések és börtönhalálok is magyarázzák, hogy az 1954-ben, 1955-ben ill. 1959-ben elhaltak számánál az 1956-os, 1957-es, 1958-as elhaltak száma rendre magasabb. Ehhez képest az 1960-as évek néhány politikailag motivált öngyilkosságát leszámítva nincs nyoma erőszakos halálnak. Ennek ellenére magas a hatvanas években elhaltak száma. Mint e példából látszik még a látszólag lezárt pályákat feldolgozó lexikonok is elfogultak a kvázi-kortársak javára.
A következő szempont, hogy a szerkesztőségek felvállaltak-e valamiféle válogatást, vagy valamely szempontból „teljeskörű” a mintavételük. Egyes lexikonok azt a szinte megvalósíthatatlan eszményt tűzték maguk elé, hogy pl. minden magyar író szerepeljen bennük – ilyen pl. Szinnyei vagy Gulyás írói lexikona. Noha ez a kísérlet nem járhatott sikerrel, elképesztő nagyságrendekről van szó, még a századforduló nagy sajtórobbanása előtt. Szinnyei 1890-ben így írt az ambíciók korlátozódásáról: ”Miután számolnom kellett a térrel és idővel, összes iróinkat, t. i. mindenkit, a ki valaha valamit kinyomatott, nem vehettem föl munkámba; igyekeztem, hogy csupán olyanokat hagyjak el, kik mint kezdők később említendők vagy kik eddigelé még egészen jelentéktelenek; azonban a mult századokból még az ilyeneket sem mellőztem. Igy történt, hogy az A betűbe való 1112 iróról vannak jegyzeteim és csak 527-et vettem föl munkámba.” A korlátozottabb célú – nem egy szférát felölelő, csak a szférában bizonyos pozíciót elért személyeket megcélzó – lexikonok ugyanakkor elérhettek teljességet. Ilyen pl. a Kossuth-díjasok[4] lexikona, vagy a parlamenti képviselőket, akadémikusokat bemutató kézikönyvek, almanachok. Egyébként bizonyos alcsoportok vonatkozásában az általános lexikonok is „teljeskörűnek” tekinthetőek, hiszen természetesen minden egykori miniszterelnök szerepel a lexikonokban.[5]
A lexikonok különbözhetnek aszerint, hogy országosan rekrutált szerkesztőség, vagy valamely regionális, felekezeti, vagy esetleg foglalkozási, hivatásrendi csoport dominálja a személyek kiválasztását. Fő szabályként olyan lexikonokat választottunk – két alább felsorolt kivétellel – melyek elvileg országosan rekrutálták a szerkesztőségeiket, s a szerkesztőségekben nem volt legitim szempont, hogy bárkit felekezeti, etnikai, vagy regionális preferenciák miatt minősítsen a szerkesztőség valamely tagja címszóérdemesnek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amikor az egyes szerkesztőségi tagok a „címszóérdemesség” kérdésében állást foglalnak, akkor – persze a legfontosabb személyek kivételével – igenis számíthatott, hogy a kiválasztott személyekhez felekezetileg, etnikailag ill. regionálisan közel érzik e magukat a lexikon szerkesztőség tagjai, sőt egy-egy megye vagy egy-egy város „képviseltetettsége” a kiválasztott személyek sorában nyilvános diskurzus tárgyává is válhatott.[6]
Mindezen előzetes döntések meghozása után a lexikonok kiválasztását bizonyos „input” és „output” tényezők mérlegelésével döntöttük el.
„Input”-tényezők, például, a lexikonok keletkezési körülményeinek ismertsége, a lexikonok létrehozásába fektetett invesztíció, a lexikonszerkesztők reprezentativitása körük tudományos mezejében stb.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt
keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] A megfigyelés több lexikon alapján készült,
számitásokat a Révai pótkötetek és a Magyar Nagylexikon pótkötet alapján
végeztünk.
[2] Pontosabban az NKVD/KGB magyar megfelelőjénél az
Államvédelmi Hatóságnál szolgáló sorkatona
[3] A lexikon 1990-s pótkötetében ezt pótolták, igy a
jelenlegi elitlistában a kizárólag 56-os mártirhalálukkal odakerültek között
mindkét oldal áldozatai ott vannak…
[4] A művészi, tudományos, gazdasági stb teljesitményért
adható legmagasabb kitüntetés 1948-1990 között
[5] Kivéve persze, ha a lexikon a még életben lévők
felvételétől elzárkózik.
[6] Erről a Magyar Életrajzi Lexikon szerkesztőségének néhány
tagjától rendelkezünk személyes visszaemlékezésekkel