”Output”-tényező pedig a lexikon hatása - a lexikonoknak a középosztályok körében betöltött "sikere" mintegy igazolja, hogy a lexikon szerkesztőségek válogatási szempontjai minden egyedi "méltánytalanság", ill. a történelem mérlegén jelentéktelennek bizonyult közszereplő indokolatlan szerepeltetése ellenére az "ismertség", az "ismerendőség" kritériumait sok tekintetben kimerítik.
Az első érdekes nagylexikon az 1880-as évek első felében megjelent "Magyar Lexikon".[1] Ezt a művet végül is nem vettük számításba, mert már a kortársak részéről oly sok bírálat érte, hogy kérdésesnek tekinthető, hogy tulajdonképpen kinek az álláspontját, ízlésvilágát tükrözi a lexikoncímszavak összeállítása.
A 90-es évek hatalmas produkciója a Pallas Nagylexikon
sokak szemében száz éven át a legkiválóbb magyar nagylexikon volt.[2] Azt,
hogy az elitet a kortársak szemében reprezentálja, illetve, hogy releváns tudást
tükröz, két „inputból” és három „outputból” állapíthatjuk meg. Input-tényező,
hogy a lexikon szerkesztőbizottságában a tudományos elit nagyobb mértékben
képviseltette magát, hogy többet költöttek a kiadásra, mint bármely korábbi
hasonló vállalkozásnál, s hogy minden korábbinál hosszabb, 16 vaskos kötetből
álló alkotásról van szó. Output-tényezők – azaz társadalmi elfogadottságra
utaló jelzések –, hogy a lexikon 22 ezer példányban fogyott el (vagyis: minden
tizedik érettségizett családfőre jutott egy kötet), ill. hogy a később útjára
indított Révai Lexikon kiadásának megakadásakor – 1916-1918-ban – komoly
könyvpiaci igény jelent meg a Pallasra, s hogy az 1990-es években a magyar
piacon elsőként ez a lexikon jelent meg digitálisan.
A következő csoportot, a századforduló elitfogalmát a Révai Nagylexikon dokumentálja.[3] A Révai Nagylexikon pótkötetei, melyek a húszas, illetve harmincas években jelentek meg, a nemzetiségpolitikai szempontból oly fontos 1910-es években felbukkant elittagokról szólnak, illetve a Trianon által több részre osztott elit pályáját mutatják be.[4] Az „input” ebben az esetben a Révai által átvett Pallas teljes szellemi vagyona, az egyik legnagyobb magyar könyvkiadó teljes kapacitása, s a tudományos elit Pallaszhoz hasonló méretű bevonása. Az output elemeket – azaz az elfogadottság jelzéseit – sorra véve: A Révai az első világháború előtt 26 ezer előfizetővel rendelkezett. Az előfizetők elégedettségét jellemzi, hogy amikor a kiadó, attól tartva, hogy a befejezés reménytelen, a kötetek visszavásárlását ajánlotta mind a 26 ezer előfizetőnek, ezzel mindössze 150-en éltek. 1948-ig mintegy hivatalosan is ez volt „a” nagylexikon – annak ellenére, hogy a két háború között komplett nagylexikonok jelentek meg, pl. Dante, Gutenberg, s főképp a már második világháború éveibe is belenyúló Új Idők Lexikona. A Révai – a hatvanas évek elején megjelent, leginkább az ötvenes évek tudományos kutatásaira támaszkodó Új Magyar Lexikon kisebb terjedelmének és néhány év múltán marxista körökben is dogmatikusnak tartott szellemiségének köszönhetően – a kilencvenes évekig a középrétegek fő referencia-lexikona maradt. A Révai a rendszerváltás-táji reprint konjunktúra idején ismét megjelent, a 90-es évek óta pedig digitalizált formában is létezik. A rendszerváltás utáni első nagylexikon-sorozatot Révai Új Lexikona néven volt érdemes megjelentetni – ez önmagában bizonyos tekintélyt kölcsönzött a sorozatnak.[5]
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt
keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] Rautmann Frigyes könyvkiadó és Somogyi Ede
szerkesztõ 1879-1882 között adták ki tizenkét kötetben.
[2] A Gerõ Lajos által 1884-ben alapított Pallas
Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság vállalkozásában 1893-1897 között jelent
meg a Pallas Nagy Lexikon tizenhat – a magyar nagylexikonnál lényegesen nagyobb
– kötetben.
[3] A 20 kötetet, 17 000 oldalt, 113 millió betűt
tartalmazó Révai Nagylexikon 1910-től jelent meg. Ebből 1916 májusáig 14 kötet.
1920 és 1926 között jelent meg a 15-19. kötet.
[4] A 20. kötet
(az 1927-es kiadású pótkötet) 940 oldalt tett ki. (A 19. kötet végéhez
kapcsolva megjelent néhány oldallal együtt.) Az 1935-ös pótkötet 856 oldal
lett.
[5] A Révai Új Lexikona nem vált tudományosan elfogadott
standard kézikönyvvé.