Végül röviden ki kell térnünk a zsidó bölcsész oktatók igencsak gyenge képviseltettségére, nem népességi arányukhoz, hanem az értelmiségben való általánosan erős jelenlétükhöz képest. Nyilvánvaló, hogy a zsidó jelöltek az egyetemi pályán hátránnyal indultak s a bölcsészképzést elnyerők jó része nem a középiskolai vagy egyetemi oktatói pályán helyezkedett el, hanem inkább más, szabadértelmiségi foglalkozásban (újságírás, irodalom, művészetek, lapszerkesztés, könyvkiadás, színházi élet, stb.).[1] Ugyanazon okból e korban indulhatott már el az igencsak számottevő nyugateurópai zsidó egyetemi peregrináció kapcsán[2] a legtehetségesebb zsidó bölcsészértelmiségiek – a Polányiak, Mannheimek, Lukács Györgyök, Balázs Bélák esetében jól dokumentált – emigrálása[3], ami hosszú távon megfosztotta a honi értelmiséget számos később világhírűvé vált tagjától.
A felsőoktatásban tanítókról írva hihetjük, könnyű dolgunk lesz: a felsőoktatás világában élő kutatók számára – s ma már a hazai társadalomkutatók nagy többsége legalább féllábbal a felsőoktatásban van – szinte „adja magát” a kutatási téma.[4] Ráadásul maga a felsőoktatáskutatás – különösen a rendszerváltáskor bekövetkező tömegesedés és “Bologna” óta – egyre népszerübb kutatási terület... (Hrubos 2001, Kozma 2006 ) Ennek ellenére tény, hogy a “felsőoktatókat”[5] leíró politológiai, pszichológiai, szociológiai, történeti kutatások, ha nem is hiányoznak, de hiányosak.. Véleményeket és más felsőoktatáskutatásokon alapuló, vagy „kész” államigazgatási statisztikákon alapuló elemzéseket össze lehet gyűjteni, de legalább négy igazi – évekig tartó, komoly költségvetésű, tervezett stb. – kutatás szükségesnek látszik.[6]
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] Bár hozzávetőleges adataink sincsenek arra, hogy
milyen képzési háttérrel rendelkeztek a kulturális szabadértelmiség zsidó és
nem zsidó tagjai a dualista korban, arra már vannak információk, hogy ezek
között milyen meghatározó számarányban szerepeltek zsidók. Az újságíróknak
1890-ben már 37 %-a, húsz évvel később pedig 42,4 %-a volt zsidó. (Forrás :
Sípos Balázs, „ Az újságíró-társadalom 1890 és 1945 között”, in Zsombékok,
id. mű, 351-375, különösen 356.) A tudományos és művészeti társulatok díjnokai
és tisztviselői között ez az arány éppen 20 %, a magántudósok és írók valamint
az irodalom és művészet körében alkalmazott tisztviselők és díjnokok között 24
%, a férfi magántanárok, magántanítók, nevelők és korrepetitorok között pedig
42 % volt. Ezekhez a kategóriákhoz számíthatók a kizárólag zsidó talmudtudósok
is, náluk azonban nemigen lehet világi bölcsész előképzettséget feltételezni.
(Forrás : Magyar statisztikai közlemények, 56, 649.) A könyvszakmákban
(könyvkiadás, nyomdászat és könyvterjesztés) megfigyelhető tetemes (nemritkán
többségi) zsidó szerepvállalásra nézve Magyarországon l. tanulmányomat : Zsidóság
és társadalmi egyenlőtlenségek, id. könyv, 119-139.
[2] Például a németországi magyar peregrinációnak 1890 és
1918 között már 27 %-a zsidó diákokból tevődött össze, (l. Szögi László, Magyarországi
diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919, Budapest, 2001,
44.), s a bécsinek is 23 %-a (l. Patyi
Gábor, Magyarországi diákok a bécsi egyetemeken és főiskolákon 1890-1918,
Budapest, 2004, 33-35).
[3] A kényszeres zsidó értelmiségi emigrációra kevésbé
ismert korai példa Kont Ignác (1856-1912) irodalomtörténész. „A bécsi és a
budapesti egyetemen tanult, majd Párizsba ment a modern nyelvek és irodalmak
tanulmányozására. Itthon nem kapván tanári állást, végérvényesen
Franciaországban telepedett le…mint a Sorbonne doktora u. o. egyetemi
magántanár is volt s élete végéig a magyar nyelvet és irodalmat adta elő.” Magyar
zsidó lexikon, Budapest, 1929, 501.
[4] Jelen tanulmány a szerző OFI-ban ill. a WJLF-en
végzett munkájának részeként készült. A
tanulmány a Microsoft Unlimited Potential és az OTKA K 77530 és az ERC
FP7-230518 támogatásával folyó kutatásokra támaszkodik.
[5] Tudjuk, hogy nincs ilyen szó, de úgy véljük, hogy a magyar
nyelvtől nem idegen egy ilyen szó létrehozása.
[6] A szerző szeretne köszönetet mondani Kozma Tamás
részletes kommentárjaiért s tanácsaiért, Biró Zsuzsanna Hanna tudományos
szöveggondozásáért, s azért a gyümölcsöző elektronikus beszélgetésért melyet a tanulmány
első változata kapcsán Csákó Mihállyal, Lukács Péterrel, Sáska Gézával és
Setényi Jánossal folytatott.