A négy kutatás nyomán lehetne megírni egy nagy összefoglaló monográfiát, illetve többszerzős tanulmánykötetet.
Amit a következőkben le fogok írni, az nem lesz más, mint benyomások, ezekre támaszkodó hipotézisek sora.[1]
A négy kutatás eredményeit két nagy problémacsomag megválaszolására lehetne majd felhasználni: az első, hogy a felsőoktatáskutatás során általában felmerülő témákban a felsőoktatók vagy egyes csoportjaik mennyire önálló aktorok[2]; a második, hogy milyen a felsőoktatók csoportjára sajátosan jellemző egyedülálló belső tagolódás, korporatív szerveződés, stb.
A hipotézisjelleg folyamatos hangsúlyozása végett az egyelőre bizonyíthatatlan benyomások mellé rendre odaillesztem, hogy K1, K2, K3, K4 – azaz: hogy a fent leírtak közül mely kutatás segítségével lehetne nem hipotetikus, hanem bizonyított tanulmányt írni az adott témakörben.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] E sorok szerzője ironikusan kezeli, de nem utasítja
el az akadémiai és felsőoktatási fokozatok rendszerét és diverzifikációját.
Hipotézise részben a résztvevő megfigyelő
tapasztalatán alapszik, annak minden ellentmondásosságával. A tárgyban három
saját kutatási előzményre támaszkodik
: a „The International Attractiveness of the
Academic Workplace in Europe” c Jürgen
Enders vezette európai megaprojekt számára készített magyar
esettanulmányra; az NKFP és egy Hanadiv ösztöndíj keretében a történeti
elitekről szóló adatfelvétel tanulságaira – a projektről lásd e számban Karády
Viktor írását.; illetve a budapesti, Pest megyei és a pécsi doktorokkal családi
hátterükről, iskolázási útjukról, s kedvenc professzoraikról folytatott,
ezidáig fel nem dolgozott kutatásra.
[2] Hrubos Ildikó „Hiányzó aktor” címmel írt az Educatio
2007/3- számban tanulmányt.