A fenti felsőoktatásügyi kérdésekben a felsőoktatók nem munkavállalóként vesznek részt. A munkakörülmények, a szociális kérdések, az óraszámok azonban közvetlenül is egy állandó alkufolyamat eredményei. Ilyen eredmény az „előrehaladási tábla”-vita, ahol – amint minden hasonló közalkalmazotti vitában – a politikai tér “szakmai” érdekekre hivatkozó képviselői a kvalifikáció, a “munkavállalói” érdekekre vonatkozó képviselői az “életkor és szolgálati idő” pártján állnak. Tudjuk, hogy a kialakult rendszer ennek kombinációja, a részleteknek, melyen súlyos milliárdok múlhattak egyik vagy másik oktatói csoport javára, nyilván megírandó konkrét története van. (Papp 2005)

Csak hétköznapi tudásunk van arról, hogyan befolyásolja az országos szintű viszonyokat a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete[1], (s esetleg más szakszervezet, pl. a TUDOSZ…), a különböző, s gyakran pártokhoz is kötődő hallgatói szervezetek, a pártok felsőoktatásban érdekelt vezetői[2], parlamenti képviselői, a Rektori Konferencia, az egykori Főigazgatói Konferencia, a Magyar Akkreditációs Bizottság. S természetesen munkaügyi alkuk tárgya konkrét csoportok alkalmazása, nyugdíjazása az egyes intézményekben. De ezek az alkuk megint csak visszahatnak a rendszer egészére, hiszen egy ilyen alkalmazás megerősíthet egyes tudományágakat, a tudományágon belül versengő paradigmák valamelyikét, vagy azonos paradigmán belül versengő személyek valamelyikét. (K3)

A fenti problémák – melyeket lehetne tovább sorolni – azt érzékeltetik, hogy a felsőoktatáspolitika és felsőoktatásszociológia bármely kérdését tekintve a felsőoktatók érdekekkel és szándékokkal rendelkeznek, s aktorai – vagy potenciális aktorai – az adott kérdésben zajló küzdelemnek. Ezeknek a történeteknek egyrésze speciálisan a felsőoktatást, mint rendkívül komplex társadalmi alrendszert jellemzi, másrésze minden szervezetben hasonlóképpen alakul, harmadrésze tulajdonképpen abból következik, hogy a felsőoktatás közszféra, alkalmazottai zömmel közalkalmazottak. Ezek a viták természetesen csak az elemző szövegszerkesztőjében választódnak élesen szét, a felsőoktatás egyik legfontosabb sajátossága, hogy a felsőoktatók mindig a társadalom, sőt a világ, az ökoszféra stb. legfontosabb kérdéseiről vitatkoznak, ennek részeként keresik az emberi tudás, az egyetem helyét, s saját helyüket is. Ha nem így gondolkoznának, ha nem lenne ez az értékelkötelezettség – mondják sokan, s igazuk van, ez objektiválható[3] –, üzletemberként, újságíróként, politikusként, nagyságrendekkel többet keresnének. (vö: Berényi 1999, 2000, Farkas 1982, 2002, 1994, Fehér 2004, Karvalics 2002, Lakatos 1999, Pataki 2002, Patkós 2003, Perecz 2004, Ropolyi 2000, Tamás 1999, Glatz 2004)

Van azonban – ezen a más kérdésekben való aktorjellegen túl - a „felsőoktatóknak” egy egészen különleges sajátossága, mely a bourdieu-i értelemben vett „akadémiai törzset”, a „homo academicust” jellemzi speciálisan: s ez a pozíciók, fokozatok, címek rendszere. (Bourdieu 2005, Kozma 2002)

III. Elnevezések, címek, pozíciók és fokozatok rendszere

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!

---

[1] Lásd Educatio2007/3-ban Biró Zsuzsanna Hanna interjúját Kis Papp Lászlóval.

[2] Lásd Educatio2007/3-ban Biró Zsuzsanna Hanna interjúját Réz Gáborral.

[3] A makrostatisztikák, melyeket pl. Polónyi István idéz az Educatio 2007/3-ban , a felsőoktatási és piaci jövedelmek összemérhetőségéről beszélnek. Az elitekre vonatkozó kutatások ugyanakkor azt mutatják: a „felső ezer” felsőoktató vagy a „felső ezer” üzletember, újságíró, köztisztviselő jövedelme és vagyona között mindenütt a világon óriási különbség mutatkozik, az utóbbi elitcsoportok javára, s a pályakezdők esetében különösen csak az „érdeklődés”, „kutatói szenvedély” képes a felsőoktatási szférát, mint mukáltatót versenyképesnek láttatni.