Ezek az „államigazgatási” ill. bibliográfiai adatbázisok természetesen nem tartalmazzák még a legalapvetőbb életrajzi adatokat sem, melyekből a rekrutáció főbb társadalmi mérőszámai megállapíthatóak lennének.

Jelen elemzésben használt forrásunk – melyet nagyobb terjedelem esetén személyi adatbázisok, pl lexikonok segítségével kontrollálnánk is - egy 1998-s teljes körünek szánt KSH felvétel.[1] A felvételben természetesen megkérdezték a fokozattal rendelkezők születési évét, a fokozat megszerzésének időpontját, illetve a korábbi tanulmányokat is. (Angelusz-Bukodi-Tardos, 1999, Bukodi 1998) Így háromféle értelemben vett történelmi idővel számolhatunk:

1. A kandidátusi fokozat szerzése az egyes születési kohorszokban . A továbbképzés optimális ütemét számolva – nappali szakon befejezett egyetem után azonnal megkezdhető a tudományos továbbképzés – egészen az 1970-ben született kohorszig értelmes adatot kaphatunk. S ha azt feltételezzük, hogy az 50-es években a nyugdíjba lépést megelőző előléptetésben reménykedő személyek ambicionálhatták a tudományos továbbképzésbe való bekapcsolódást, akkor a századfordulón született nemzedékig tekinthetünk vissza. A tömeges fokozatszerzés szociológiai valósága szempontjából valójában az első világháború végétől a 60-as évek közepéig, végéig született nemzedékek tudományos szocializációjának történetéről van szó.

2. A kandidátusi fokozat szerzése az egyes történelmi időszakokban. A kandidátusi rendszer négy évtizede értelemszerűen leképezi a pártállami tudománytörténet, a pártállami értelmiségpolitika négy évtizedét. Látni fogjuk, hogy az 50-es évekről lényegesen kevesebb adatunk van, a történelmi idősor tehát leginkább a Kádár korszakra és a rendszerváltásra nézve elemezhető

3. A kandidátusi fokozat megszerzése az egyének életidejében, személyes történetében is strukturáló jelentőségű. Nem túlzás kijelenteni, hogy – minthogy a modern történetírás az életutak történetét önálló kutatási kérdésnek tekinti – nemcsak szociológialag,de történelmileg is értelmes elkülöníteni azokat a csoportokat akik fiatalon, középkorúan vagy pályájuk megkoronázásaképpen szerezték meg a kandidátusi fokozatot.

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!

---

[1] Az adatbázis hozzáférhetővé tételéért, sőt az értelmezési problémákban nyújtott készséges segítségért köszönet illeti Tardos Róbertet.