Noha mindkét számítás az iskolázottsági tengelyen való megoszlásról szól, mégis alapvetően kétféle dolgot jelent. A felsőoktatás bővülésének ütemében mindig és mindenhol jellemző, hogy a felsőoktatásba kerülnek olyan nem egyetemi diplomás csoportok gyermekei, akik tulajdonképpen azzal őrzik meg családjuk társadalmi státuszát, hogy az egyetemi diplomások körébe kerülnek – ehhez a merítési bázishoz képest számított elitjellegről szól az első szám. Másfelől bizonyos történelmi korszakokban inter vagy intragenerációs mobilitás során az is jellemzővé válik, hogy nem státuszmegőrzés, hanem tényleges és jelentős előrelépés történik az egyetemi ill posztgraduális diploma szerzése révén. Erről informál a második szám.

Ezt követően kiszámoljuk, hogy az egyes évtizedekben kandidátusi fokozatot szerzett személyek apáinak átlagos iskolázottsági prezstizse (ebben a kétféle értelemben) mennyi. Ez a szám csak alig ad értelmezhető eredményeket, hiszen a kandidálók korösszetétele gyorsan változik, s nyilvánvaló, hogy egy fiatalemberre – aki azonnal egyetem után vág bele a tudományos továbbképzésbe - az apa foglalkozása sokkal nagyobb befolyást gyakorol, mint egy középkorúra, aki tulajdonképpen intragenerációs mobilitás gyanánt fogja megszerezni a tudományos fokozatot. akit sokkal inkább saját karrierje során felhalmozott kapcsolati tőkéje, felmerülő szükségletei, munkahelyi kihívásai indítanak el a tudományos továbbképzés útján. Ezért azokat vizsgáltuk meg, akiknek kandidálás-kori életkora 35 alatt volt.

Az egyetemet végzett apák feltehető aránya az ötvenes és hatvanas években stabil marad, majd radikálisan emelkedni kezd.[1] A 60-as évek „tömegesedése” közben átmenetileg némiképp nyitja a kaput az alsó iskolázottsági-társadalmi csoportból származók számára, de a későbbiekben az ő arányuk együtt csökken az felső csoportokból érkezők arányának emelkedésével. A lányok apáinak vélelmezhető egyetem-végzettsége - egészen az utolsó nemzedékig nem lényegesen magasabb a fiúkénál. Viszont úgy az 1950-es és 1960-as években, mint az időszak végén igaz, hogy a társadalmi piramis aljáról sokkal inkább érkeznek fiúk, mint lányok.

4. táblázat Az apa foglalkozásának iskolázottsági pontértéke az egyes

Alapvető háttértényező még a születési hely, s az egyetemi előtanulmányok. S természetesen mindezek a kérdések további variabilitást mutatnak az egyes tudományágak szerint. Nem egyszerűen arról van szó, hogy pl. a természettudományok és a humántudományok eltérő mértékben feltételezik az előnyös társadalmi hátteret, értelmiségi habitust, hanem arról is, hogy a műszaki és orvostudományok minősítettjei bizonyos értelemben a mérnök és orvostársadalom részét is alkotják.

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!

---

[1] http://nagypetertibor.uni.hu/t/10302.xls Ha elkülönítjük azokat, akiknek apja bizonyosan egyetemi végzettségű, akkor ezek aránya az 1955-ös 9,3 %-ról indulva 1965-re éri el az 5%-os mélypontot, majd fokozatosan emelkedni kezd, hogy 1980-ra átlépje a 10 %-ot, s az utolsó megfigyelt csoportban már 13,5% legyen.