A jogkiterjesztés mellett az
értelmiség társadalmi szerepének látványos felerősödéséhez nem kisrészt járult
hozzá az a tény, hogy a tudástőkét birtokló csoportok a társadalmi
nyilvánosságban, sőt bizonyos mértékben a gazdasági életben is új s szélesedő
tevékenységi területeket foglaltak el. Ez elsősorban az iparosítás beindulását
kísérő városiasodás következményeképp a magánhivatalnoki és szabadfoglalkozású
rétegre vonatkozott. Az 1840-es ’félemancipációs’ zsidótörvény például a
zsidóknak is biztosította elvben (a továbbra is privilegizált bányavárosok
kivételével) a szabad ipargyakorlást és a városokba való beköltözést, ami
kifejeződött abban is, hogy a zsidó fiatalok egyre gyakrabban jelennek meg a
honi elitiskolázás közönségében. De fontos volt ebben az összefüggésben a magas
és kevésbé magas kultúra-termelés infrastrukturális bázisának kialakulása,
elsősorban a városokban. Kiteljesedett többek között a színházak és vándor
színtársulatok hálózata, a könyvkiadás nyilvános (ugyan a reformkorban és az
abszolutizmus korában még cenzúra alatt működő) iparággá fejlődött, kialakultak
a helyi zeneiskolák s megindult a politikai és kulturális sajtó térhódítása - az
írástudó lakósság számarányának emelkedésével (egymást kölcsönösen erősítő)
hatással.
Tekintve, hogy ezekkel a
tevékenységekkel az érintettek egyre intenzívebben vettek részt a nemesi,
városi és egyéb (így maguknak a honorácior) elitcsoportok társadalmi
jövőterveinek képzésében, konkrétan a nemzetállam-építés programjának
kidolgozásában, a liberális vagy konzervatív nemzeti-politikai véleményalakítás
’nemzeti-romantikus’ és az irodalmi és művészeti ízlés
’nemzeti-romantikus-népies’ kánonjának kimunkálásában, a kultúrát teremtő,
terjesztő és fogyasztó iskolázott rétegek össztársadalmi befolyása a rendi
társadalom kései fázisának egyes konjunktúráiban rendkívüli jelentőségre
jutott. Már a Martinovics-féle ’magyar jakobinus’ mozgalom tagjai is –
esetleges nemesi származásuktól függetlenül – ilyenfajta ’organikus
értelmiségi’ funkciót töltöttek be az 1790-es években.[1]
Még egyértelműbb volt e téren az 1848-as ’márciusi ifjak’ szerepe, akik –
történelmileg legelőször – kizárólag a rendeken kívüli nyomáscsoportként léptek
fel irodalmi tekintélyükre és ideológia-alkotó készségükre – tehát értelmiségi
mivoltukra – hivatkozva. Amikor a részben nemesi, részben honorácior, részben
pedig (gondoljunk Petőfire) egyenesen plebejus-kispolgári háttérrel a Pilvax
kávéházban összeszerveződő csoport 1948 március 15-én néhány szimbolikus
gesztussal a helyi utca mozgósításával vértelen forradalmat robbantott ki,
felgyorsítva az alkotmányos nemzetállam létrehozását, először lépnek fel
Magyarországon az alkotó értelmiség öntudatos képviselői történelem-formáló
programmal, mégpedig rövidtávon látványos sikerrel.[2]
A késő feudális államrend megdöntése olyan tekintélyt kölcsönöz a csoportnak,
hogy a honi modernizáció kollektív képzetrendszere – a kommunizmusig bezárólag,
amely még szintén súlyt helyezett prominens alkotó értelmiségiek
’lecsatlakoztatására’ – az ideológia-formáló művészeket (elsősorban írókat és
költőket) még az iskolás történelemkönyvek szerint is váteszi tulajdonságokkal
ruházza fel a társadalomtervek kimunkálása terén és ’megnyerésüket’, esetleges
mozgósításukat a politikai tőkeszerzés fontos eszközének tekintette.
Mindez azonban csak a
kultúra-alkotó értelmiség egyes – s a köztudatban a ’márciusi ifjak’ által
alkotott precedens mintájára mitizált – elit-csoportjait érintette. Az
értelmiség tulajdonképpeni megjelenése a honi hatalmi elit és
társadalomszerkezet erőterében a nemzetállami modernizációs folyamat eredménye,
melynek több lényeges mozzanatát lehet megkülönböztetni.
Az elsőre fentebb utalás
történt a politikai jogkiterjesztés kapcsán, mely a ’polgárosulásban’ résztvevő
két nagy aggregátumot, a ’polgári vagyonnal’ és jövedelemmel rendelkezőket,
illetve az iskolázott honorácior-réteget a korábban nemesi privilégiumként
fungáló választójoggal ruházta fel. Evvel megkezdődött az iskolarendszer által
igazolt műveltség és szakkompetencia radikális felértékelődése az elitpozíciók
megszerzéséért folytatott konkurencia-harcban, más szóval a ’tudástőke’
tulajdonképpeni társadalmi tőkésítése. Ez a fejlődés az európai modernizációnak
mindenütt lényeges, talán leglényegesebb mozzanatát, a reformkori liberális
nemesség vezetői által oly patetikusan hirdetett ’polgárosodás’ központi elemét
képviseli. Arról a kezdetben lassú és mindenképp fokozatos, de később
felgyorsuló eltolódásról van szó, amelynek során – legalább tendenciálisan és
részlegesen – a társadalmi elithelyzet öröklött aduit (a rendi státuszt, magyar
etnikai állást, családi tekintélyt, egy ’bevett’ – elsősorban nyugati keresztény
- valláshoz tartozást, a család vagy kisközösség által felhalmozott kapcsolati
tőkét, a ’begyökerezettséget’ vagy ’törzsökösséget’, stb.) egyre inkább a
társadalmi érvényesüléshez egyénileg megszerezhető s hasznosítható - azaz
egyéni érdemelven nyugvó – tőkefajták váltják fel vagy legalábbis egészítik ki.
Ezeknek részét képezték bizonyos, a középosztály férfitagjaitól elvárt
műveltségi elemek (pl. a latin, a német, esetenként egyéb nyelvtudás) és a
szakkompetencia különböző formái, valamint általában az iskolai jogosítványok.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!