A tanulmány kronológiai kerete az 1918 előtti időszakot megelőző kettőtől öt évtizedre vonatkozik, aszerint változó adatokkal, hogy milyen volt a különböző intézményekre rendelkezésre álló források időbeli eloszlása.

A felekezeti adatokra való fókuszálás egyértelműen az etnikumok között feltételezett egyenlőtlenségek hatásának elemzését szolgálja. Erdélyben, mint ismerestes, hangsúlyos korrelációt - mi több rendszeres átfedést – találni a vallási és régiók szerinti etnikai státusz között, bár jól ismert többek között a magyarság megoszlása római katolikusok, reformátusok és unitáriusok között, valamint a románságé az ortodoxia és az uniátusok (görög rítusú katolikusok) között. Ha tanulmányunkban pusztán etnikai adatokra támaszkodtunk volna – amelyek e korban csak a népszámlálásokon deklarált anyanyelvre vonatkoztak -, akkor a magyarok, szlávok (szerbek, rutének, szlovákok) és románok belső megosztottsága sokkal kevésbé lett volna megragadható a vizsgált diáknépességbben, s elmosódott volna az elmagyarosodott és nem elmagyarosodott zsidók, németek és mások elit csoportjai közötti sokszor szignifikáns iskolastratégiai. Ezek súlya különösen számottevőnek bizonyult a művelt elitekben, mint ahogy ez más kutatások demonstrálják.[1]

Ezekkel a technikai pontosításokkal még mindig nem fogalmaztuk meg ténylegesen az egyetemi tanulmányok helyszíneinek társadalomtörténeti jelentőségét. A képzés helyszíne mindig kiemelten fontos volt a felsőoktatási stratégiákban, mert az intézmények (többek között régiségük, inkorporált értékeik következtében) történelmileg felhalmozódott szimbolikus tőkéikből származóan különböző minőségű és hozamú befektetéseknek számítottak: szerepet játszott ebben a tanári kar szakmai presztízse, a városi vagy vidéki környezet, az intézmények tudományos infrastruktúrája (könyvtárak, laboratóriumok, stb). De mindezen túl a helyszín vonzerejét befolyásolhatta az intézmények ideológiai imázsa vagy az általuk mozgósítható társadalmi kapcsolatháló. A nemzetállamok és a nacionalista önazonossághoz kötött mozgalmak korában, sok egyetem, - akárcsak sok más kulturális intézmény (akadémiák, színházak, múzeumok, könyvtárak, stb) -, alapvető „nemzetiesítő” folyamaton mentek keresztül, nem beszélve számos egyetem felekezeti vagy világi elkötelezettségéről. Európában a legtöbb régi egyetemi alapítvány egyházi forrásból származott (mindenekelőtt a pápától) vagy erős vallási kötöttségű uralkodóktól és arisztokráciától, melyek segítségévek sok modernizált egyetem megtartott valamit, néha még a hosszú 19. század után is, felekezeti jellegéből. Következésképp, a fenti motivációknak megfelelően, nyilván a költségek figyelembe vételével és a számukra elérhető tanulmányi helyszínekkel társított ideológiai tartalmak szerint is, az etnikai és vallási alkultúrákhoz tartozó elitcsoportok egyetemjárása a tanulmányok helyének megválasztása tekintetében – mint látni fogjuk - igencsak különböző stratégiákon alapulhatott.

Ebben a kontextusban a peregrináció fogalma, az önkéntesen választott tanulmányi hely szempontjából társadalomtörténeti értelemben önmagában is problematikus olyan országokban, ahol a képzési infrastruktúra nem volt képes a helyi főiskolai tanulmányok iránti keresletet teljességében kielégíteni.

A helyi egyetemi hálózatoknak bizonyos mértékben egészen a huszadik század közepéig tartó keleteurópai és részben középeurópai hiánya vagy gyengesége a felső tanulmányok iránti kereslet egy részét szükségszerűen külföldre irányította. A nemzetközi akadémiai szabadpiac, amely Európában tulajdonképpen a feudalizmus hanyatlása után csak jelent meg, nem támasztott jogi akadályokat a tanulmányokkal járó helyváltoztatásnak. Azelőtt ilyen akadályt képezett a vallási tényező, mely a nyugati kereszténységhez tartozó Európát legalább az 1648-as Westfália-i béke óta nagyjából egy északi protestáns és egy déli katolikus egyetemi zónára is osztotta. Bár a kettő között volt bizonyos átjárhatóság, az egyetemi szabadpiac e tekintetben csak a 19. század végén valósult meg Európában és nem mindenütt maradt fenn a Világháború után a liberális Nyugat-Európán kívül. A két régi angol egyetem csak az 1870-es években kezdett el például nem anglikán hallgatókat is felvenni... A végül létrejövő egyetemi szabadpiacon a tanulmányok helyének megválasztását az anyagiakon (a tanulmányok helyi költségein) kívül már számos, a kereslettől függő tényező határozta meg. De a tanulmányok helyének mindenfajta választása a diákokra nézve valamelyest idegen kulturális és társadalmi környezetbe kerüléssel járt és az ebből adódó idegenség érzetével is, kivéve például Erdélynek azokat a mindig is kisebbségi diákjait, akik történetesen az egyetemük közelében éltek. Az otthoni környezetüktől való távolság miatt a legtöbb diák mindenképp az egyetemi városok átmeneti migránsai lettek. Az otthontól való távolság nem csak földrajzi értelemben volt nagy, de a kulturális és társadalmi elidegenedés értelmében is. Mindez – ne felejtsük el -, a diákok nagy többségének a sorsa volt a modern kor előtt, vagyis az iparosítást megelőző urbanizáció felgyorsulása előtti korban. Valójában még meglehetősen friss jelenséget képezett egyes országokban az, hogy a diákoknak egyre növekvő aránya saját szülővárosából rekrutálódott, mint ahogy ezt a 19. század végétől Budapesten, Bécsben vagy a német nagyvárosokban egyre jobban ki lehetett mutatni. Ez nemcsak a városok általános népességi súlyának megnövekedésének volt következménye, hanem annak is, hogy az egyetemi keresletet felmutató elitközönség különösképp koncentrálódott ezekben az egyetemi nagyvárosokban.

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!

---

[1] L. V. Karady, Peter Tibor Nagy, ed., Educational Inequalities and Denominations, 1910. Database for Transylvania, Budapest, John Wesley Publisher, 2009.