A diákperegrináció kulturális természetű egyenlőtlenségei nem érthetők meg az oktatásbeli kulturális egyenlőtlenségek általános mintáinak tisztázása nélkül. Ám az ilyen típusú vizsgálatokban mindig szem előtt kell tartani, hogy maguk a csoportok közötti kulturális eltérések történetileg egy sor másfajta változó munkájának eredményét képezi. Ezeknek egy része „objektív” jelzésekkel leírható, mint a már említett társadalmi eredet. Másokat az eddigi kutatás ritkán használta fel, mint például a származási hely (az egyetemi központtól való kommunikációs távolság), az előképzettséget biztosító középiskola helye és jellege, a szülők (és feltehetően az érintett fiatal) lakóhelye. Az érettségizőkre és a középiskolák első osztályaira vonatkozó újabb kutatásainkban azonban mindezt számba tudtuk venni. De elméletileg fontos, a magas iskolázás esélyeit és körülményeit befolyásoló tényező lehetett a családtagok száma (egy-egy gyerek oktatásának szintje és költségei), a nemek megoszlása a családban (a szóban forgó időszakban a női családtagok nagymértékben ki voltak zárva a felsőoktatásból), a rokoni kapcsolatok réteg és műveltségi színt szerinti összetétele (az értelmiség jelenléte a tágabb rokonságban is növelhette a továbbtanulási esélyeket), stb. Sajnos az ismert források jelenlegi állapotában az utóbbi változók nagyrészt kívül esnek az empirikus vizsgálatok lehetőségein.
Sok eleddig elhanyagolt kutatási eredményt lehet azonban mozgósítani az iskolázási egyenlőtlenségek megragadásához és értelmezéséhez. Rendkívül részletes információ áll viszont rendelkezésünkre az oktatás átlagos szintjéről a „nem kétkezűleg aktív” szakmai csoportok felekezeti megoszlását illetően, amit jól mutatnak a korabeli magyar cenzusok. Bár az oktatás szintjei ezen a téren is erősen különbözőek voltak –, amire a jelen szöveg kellőképpen ki is tér[1] -, a „nem kétkeziek” mindennek ellenére osztoznak egy relevánsan magas oktatási szintben, ami élesen megkülönbözteti őket a lakosság többi részétől (kivéve a polgári tulajdonosi réteg legprivilegizáltabb köreit). E „nem kétkeziek” képzettségi szintje értelemszerűen szorosan összefüggött szakmai helyzetükkel. A szabadfoglalkozások tagjainak legtöbbje – egyes a korban még nem teljesen ’szakmásított’ értelmiségi foglalkozás gyakorlóival – már a hosszú 19. században is szükségképpen rendelkeztek egyetemi diplomával, a papok az egyházuk által a teológiai akadémiákon vagy szemináriumokban nyújtott képzettséggel.
Az 1. táblázat egyfelől világos áttekintést nyújt a „nem kétkezi aktívak” vagyis az „értelmiségiek” viszonylagos arányáról az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedének Erdélyében élő férfilakosság csoportján belül; másfelől bemutatja ezeknek az „értelmiségieknek” az összes „nem kétkezi” (első nyolc sor) csoportján belüli elrendeződését, kvantitatív megoszlását. A feltüntetett kategóriák vallási hovatartozás szerint vannak felosztva. Az alkalmazott „nem kétkezieket” itt azokba a foglalkozási szektorokba soroltuk, amelyekben a statisztikák az őket alkalmazó „függetleneket” (vállalkozó, birtokos réteg tagjait) is megjelenítették a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és hitel valamint a közlekedés és szállítás tevékenységi köreiben, külön kategóriát fenntartva a közületi alkalmazásban lévő ’nem kétkeziek’ számára.
Ha összehasonlítjuk az utolsó két sor adatait, világosan kirajzolódik a felekezeti csoportokon belüli „értelmiségiek” egyenlőtlen részvételének mintája. Az „értelmiségiek” legerőteljesebb felülreprezentáltsága az aktív zsidóság körében található -, ötször nagyobb, mint az aktív férfinépességen belüli arányuk. Ez az adat nem meglepő, hiszen Közép-Európában mindenhol hasonlót lehet találni, ahol adatunk van a társadalmi rétegzettségről, a törvényes emancipációt követő (azt gyakran megelőző) asszimiláció legintenzívebb időszakában, lévén hogy az értelmiségi szakmák - mindenütt ahol ezek legálisan elérhetők voltak - az átlagosnál általában sokkal intenzívebb zsidó rétegmobilitás fő célpontjainak bizonyultak. Az evangélikusok (luteránusok) felülreprezentáltsága kevésbé hangsúlyos, ám mégis feltűnő, ezen a téren a második helyet foglalja el a zsidók után. Őket szorosan követik a római katolikusok, majd némi távolságra tőlük a „nyugati keresztények” két további csoportja. Ezzel szemben a két keleti keresztény csoport értelmiségi képviselete látványosan gyenge, az ortodoxoké még gyengébb, mint az uniátusoké. Ezek az adatok valamennyi gimnáziumi vagy annál magasabb végzettséggel rendelkező aktív férfi társadalmi súlykülönbségeinek világos hierarchiáját jelzik. A csúcson lévő, nagyon kis létszámú zsidó csoporttal együtt, a legjobban reprezentált csoportok a luteránusok (legtöbbjük, tudjuk, Erdélyben szász) és a római katolikusok (akiknek legtöbbje magyar). A másik két, „tiszta magyar” nyugati keresztény csoport hasonló, de kevésbé élenjáró pozíciót mutat, míg a keleti keresztények (többnyire románok és szlávok) messze lemaradnak a többiek mögött.
Az általános „értelmiségi” csoportnak ez a hierarchiája feltűnően ismétlődik a „nem kétkeziek” említett kategóriáinak megoszlásán belül is. A főbb ellentétek és különbségek itt is az „értelmiségiek” általános reprezentációjához hasonló mintát követik.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt
keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] A különböző társadalmi rétegek 1910-ben elért
tanulmányi szintjének részletes vizsgálatára lásd: Magyar statisztikai közlemények 56, 28-305, passim.