A zsidók ebben a kategóriában is erősen különálló csoportot alkotnak a magángazdaságban elfoglalt többségi jelenlétükkel (ez alól csak a vegyesen magán és közületi közlekedési szektor jelent kivétel) és az ennek megfelelő viszonylag alacsony képviseltetettségükkel az összes többi kategóriában. Ez utóbbi alól azért kivétel képeznek a szabad foglalkozásúak (ügyvédek, orvosok, újságírók, mérnökök stb), ahol az összes többi felekezeti csoporthoz képest a zsidók viszonylagos reprezentáltsága szintén a legmagasabb. A evangélikusok a zsidókhoz valamelyest itt is hasonlóan a magángazdaságban betöltött közel két-ötödös jelenlétükkel emelkednek ki a nyugati keresztény csoportok közül (beleértve a közlekedési alkalmazottak félig magánjellegű kategóriáját is), illetve a szabadfoglalkozásúak valamint a tanárok között elfoglalt viszonylag kiemelkedő arányukkal (30%). A katolikusok csoportja harmadik a sorban, hasonlóan magas arányú jelenléttel a magán-, illetve félig magángazdasági funkciókban (különösen a közlekedésben), valamint a szabadpályákon. Az erdélyi római katolikusok azzal is feltűnnek, hogy az összes felekezeti csoport közül övék a legmagasabb arány az adminisztrációban tevékeny közhivatalnokok között. A kálvinisták és az unitáriusok szerény arányt mutatnak a magángazdaságban, de viszonylag magasat a közhivatalnokok, az egyházi személyek és tanárok között. A keleti keresztények egyértelműen ennek a tengelynek a másik végpontján helyezkednek El. Az ő „értelmiségi” csoportjuk java az egyházi és oktatói területeken (főképp mint elemi iskolai tanító) tevékenykedtek. E kettő, mint ismeretes, egymással intézményesen összefüggő terület, mivel a legtöbb oktató az adott egyház által működtetett iskolában tanított.
Mindezek szerint az értelmiségi csoportok belső szerkezete nagyobb felekezeti polarizációt mutat, mint az értelmiségiek puszta megoszlása az aktív lakosságon belül. Nagyon kevés szabadfoglalkozású szakemberükkel és gimnáziumi tanárukkal -, amelyhez a dualista monarchiában már kötelező volt egyetemi diplomával rendelkezni -, a keleti keresztények csak nagyon gyengén lehettek jelen ennek a korszaknak a diákjai között, ellentétben a zsidókkal, a evangélikusokkal vagy római katolikusokkal, akiknek jelenléte a „magasabb” értelmiségi szakmákban láthatóan sokkal szignifikánsabb volt. Ezeknek az alapvető egyenlőtlenségeknek a fényében az is feltételezhető, hogy a foglalkozásbeli rétegezettség ezen mintái nyomot hagyhattak a diákok lakhellyel és peregrinációval kapcsolatos stratégiáira.
Kiterjedt előzetes kutatásoknak köszönhetően az elmúlt években Nagy Péter Tiborral a magyar felsőoktatás végzettjeit vizsgáltuk a szocialista korszakot megelőző időszakokban, az 1870-es évekig visszamenőleg, archív felmérések alapján, valamint a Szögi László és munkatársai által elvégzett kiterjedt vizsgálatok alapján, amelyeket az 1918 előtt külföldön tanuló magyar diákokról készítettek. Szinte teljes körű adatbankkal rendelkezünk a dualista korszak idején a Kárpát-medencében született érettségi utáni továbbtanulókról. Ez tartalmazza az elektronikusan tárolt személyi adatok sorát mind a beiratkozott diákokról, mind a diplomásokról, úgyhogy a diákok tanulmányi helyei (ha nem is mindegyik), világosan azonosíthatók.[1] Az alábbi 2. táblázat az Erdélyben születettekre vonatkozó értékeket mutatja
Elemzésünket elkezdhetjük a 2. táblázat utolsó oszlopának (lakossági megoszlás) összehasonlításával az összes többi oszloppal (amely a diákok megoszlását mutatja meg), megadván ezáltal az erdélyi felekezeti csoportok reprezentáltságának trendjeit a német és magyar egyetemeken tanuló diákok között. Adatainkból egy nagyon ellentmondásos minta rajzolódik ki, amely részben nagyon jól hasonlítható a fenti eredményekhez, ami az „értelmiségiek” csoportján belül megfigyelhető reprezentáltsági hierarchiát illeti, részben viszont nagyon is különbözik ettől.
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1]. Az egyetlen jelentős
kivétel a Franciaországban, Belgiumban, Svájcban és Prágában tanult diákok
köre. Az első két csoport esetében a források még nincsenek feltárva. De ez
csak egy nagyon kisszámú erdélyi diákot érinthet. Korabeli statisztikák,
amelyeket 1881-től kezdve publikáltak a külföldön tanuló magyar diákokról,
alapjában véve Ausztria, Németország és Svájc kivételével minden országot
figyelmen kívül hagytak. Ennek az érintettek nagyon kis száma lehetett az oka.
Egy tucat diákot azért jeleztek 1900 után Franciaországban. 1867 és 1919 között
179 erdélyi diák tanult a svájci német egyetemeken és 21 francia svájci
egyetemeken, de a svájci egyetemi nyilvántartásokban semmi sem utal ezek
vallására. Prága esetében még nem lettek külön feldolgozva az Erdélyben
született diákokra vonatkozó speciális adatok.