A diákság rétegháttér szerinti profilja háromfajta főbb felekezetsajátos modellre bontható, amelyeken belül azonban észlelni lehet nem jelentéktelen másodlagos differenciáló tényezők hatását is. A három modell a nemzetállamban uralkodó és (mint lentebb is látni fogjuk) magyar többségű, „nyugati keresztény” aggregátumokat (katolikusok és protestánsok) különíti el egyrészt a román és szláv hivőket tömörítő görög rítusú keresztényektől, másrészt a zsidóktól. A különbségek alapja itt elsősorban az igazolt műveltséggel rendelkező rétegekből származók aránya és (ami nem független ettől) az iskolai mobilitásra való beállítottság mértéke.

Az „uralkodó” keresztények csoportjait mindenekelőtt az jellemzi, hogy közöttük magas a művelt és/vagy vagyonos középosztályi kategóriák számaránya, s ennek megfelelően alacsony a nem feltétlenül (szakmai okokból legalábbis nem) iskolázott kispolgári és „alsóbb” kategóriák részesedése. Ha az előbbieket (magán- és magasabb közhivatalnokok, papok és oktatók, értelmiség és vagyonos elit) összesítjük, a katolikus és protestáns kategóriájú diákok szüleinek mindig közel háromnegyede (az unitárusok 70%-a és a reformátusok 74%-a közötti értékkel) ezekben a miliőkben született. Röviden az „uralkodó” felekezetek által kibocsátott medikusok túlnyomóan az „uralkodó” osztályokból vagy legalábbis a közhatalmak szárnyai alatt működő vagy gazdaságilag privilegizált rétegek leszármazottjai voltak. Bizonyos értelemben az itt elkülönített kis közhivatalnokokat (közületi altisztek, hivatalszolgák, pedellusok) is ide lehet számítani, akik az „uralkodó” rétegek mezsgyéjén, ezek alárendeltjeiként, de egyben klienseiként nemritkán részesülhettek (konkrétan iskolai felvételre való „beajánlás”, anyagi támogatás, „napokat evés”, ingyen konviktus, tandíjelengedés, ösztöndíj formájában) az „uralkodó” osztályok helyzetéből adódó előnyökben gyermekeik iskoláztatási esélyei szempontjából. Az „uralkodó” felekezetekhez tartozó medikusaink között ugyan csekély a számarányuk (2–5%), de globálisan (különösen a katolikusoknál és az unitáriusoknál) mégis több mint kétszerese a többi felekezethez tartozók közöttinek. Ebben a rekrutációs paradigmában viszonylag a legfeltűnőbb a szabadértelmiség (10–18%) s ezen belül az orvos apák (az unitáriusok kivételével 10% fölötti), a magas közhivatalnokok (11–19%), a tanítószemélyzet (11–14%) és valamelyest a magánhivatalnokok (6–13%) részvétele a diákok családfenntartói között. Ezek tulajdonképpen a korabeli úri középosztály legfőbb kategóriái, ha eltekintünk a birtokos dzsentri rétegtől, amelyet prozopográfiai felvételi anyagaiban nem lehetett sem a címeivel, sem a foglalkozási kategóriáival megkülönböztetni, olyan elenyészőnek bizonyult a jelenlétük a kolozsvári medikusok társadalmi hátterének adataiban.

Három tényező osztja meg többé-kevésbé szignifikánsan ezt az „uralkodó keresztény” rekrutációs modellt. Először is a papság, illetve az egyházi szolgálatban álló tisztviselők számaránya természetszerűleg erősen változó, hiszen a katolikus részleg itt csak elenyésző lehetett, míg a protestánsoknál mindenütt majdnem tíz százalékos volt. Másodsorban a földműves apák jelenléte sokkal ritkább a katolikusok, mint a protestánsok (különösen a reformátusok és az unitáriusok) között. Az erdélyi magyar paraszti réteg gyermekei tehát szerény mértékben (az összes református diák 10%-a, a kisszámú unitáriusok 14%-a erejéig) eljutottak a kolozsvári orvosi karra is. Végül a kispolgári önállók (kisebb részben az iparosok és még inkább a kereskedők) a katolikus (15%) és az evangélikus (19%) apák között szintén számottevő arányban vannak jelen, ami talán leginkább a régióban erős sváb és szász-német kispolgárság nem elhanyagolható iskolai mobilitási készségére utal.

Összefoglalva: az „uralkodó keresztények” rekrutációs paradigmája tág értelemben elsősorban „önreprodukciós” funkciójú volt, szűkebb értelemben a művelt középosztályok és a gazdasági önállók gyermekeinek többé-kevésbé „horizontális” (az úri osztályon belüli) mobilitását, átrétegeződését szolgálta a modern szabadértelmiség e korban egyik legszélesebb és leggyorsabban fejlődő szakmai piacán.

Egészen más és voltaképpen sokkal egyszerűbb társadalmi háttérszerkezetet mutat a két görög rítusú vallás híveiből összetevődő diákság. Mindkét aggregátumnak domináns eleme ugyanis a nemzetiségi kisértelmiség, azaz a papság (a görög katolikusok 34%-a és az ortodoxok 24%-a) valamint az oktatószemélyzet (11%), összesen tehát a diákság több mint harmada és közel fele közötti arányban. Mellettük azonban, talán paradox módon, feltűnően nagy a nemzetiségi földműves réteg képviselete is, a görög keletiek majdnem harmadának (31%), s az uniátusok hatodának (17,5%) szintjén. A kisértelmiség és a földműves réteg két nagy kibocsátó közege önmagában is a görög rítusú diákság közel kétharmadát szolgáltatta (63–66%), szemben az összes többi felekezethez tartozó medikus 22%-ával. Mögöttük a többi foglalkozási kategória mindegyikének csak igen szerény hely maradt a diákság körében. Közöttük még viszonylag jelentős a magasabb közhivatalnokok fiainak jelenléte, különösen az ilyen pozíciók eléréséhez szükséges asszimilációra jobban beállított görög katolikusoknál (12%), valamint az önálló vagyonos réteg leszármazottjaié (8–10%). Feltűnő azonban az érdekelt felekezetek viszonylag széles rétegét alkotó kispolgári középosztály majdnem teljes hiánya. A román és a szerb kereskedők és kisiparosok gyermekei (2–6%, átlagosan 3,8%) összesen harmadánál is ritkábban kerültek be a kolozsvári orvosi karra felekezeti közegükből, mint a többi keresztények megfelelő kategóriáinak a fakultáson egyébként szintén nem nagyon erősen képviseltetett fiai (13%).

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!