Ami a doktorátus megszerzésének adatainkból
kimutatható valószínűségét illeti, semmiféle összefüggés nem tapasztalható a
rétegháttér és a helyi diplomázás gyakorisága között. A legmagasabb százalékot
éppen a görög vallású és a zsidó diákok alsóbb származási rétegeihez tartozók
érik el felekezeti kategóriáikon belül, de viszonylag magas arányokkal szerepel
itt a protestáns „polgári” (főképp kispolgári) csoport is. A legfőbb
meghatározó ezen adatok szerint is elsősorban a vallás, a nélkül azonban, hogy
pontosabban meg tudnánk ragadni hatásmechanizmusa működésének összetevőit.
Egészen más a helyzet a doktorátus korát
illetően. Ezen a téren mind a vallás, mind az osztályháttér nagy hatóerejű
determinánsként jelenik meg azoknál, akik Kolozsváron diplomáztak. A
felekezetek szempontjából hármas paradigmát lehet azonosítani. Legkorábban
doktorálnak a zsidó orvosjelöltek, utánuk következnek az „uralkodó keresztény”
csoportok tagjai, végül a legidősebb („elkésett”) diplomázók a görög vallások
hívei. Ez a hármas elrendezés messzemenően megfelel a 2/A
táblázaton megfigyeltnek az érettségi korára vonatkozólag és minden bizonnyal
szorosan össze is függ vele. A korábban érettségizők több eséllyel szerzik meg
fiatalabb életkorban a diplomájukat is, ha helyben diplomáznak. (A többiekről
persze nem lehet tudni.) De erős korreláció figyelhető meg a 6. táblázatban –
megint csak az érettségi korához hasonlóan – a sommásan mért réteghelyzet és a
diplomázás életkora között. Minél „alacsonyabb” ez, annál később diplomáznak az
érintett diákok. Különösen fiatalon végzik el az egyetemet az értelmiség
gyermekei, akik minden felekezeti aggregátumban (a zsidók kivételével) a
legfiatalabban nyerik el végbizonyítványukat. A zsidó kivétel itt annak tudható
be, hogy a köztisztviselői karhoz tartozó kevés érintett – ha az aggregátum
gazdaságilag nem legprivilegizáltabb részlege is –, mindenképpen azt az
asszimilált művelt középosztályi kultúrideált testesíti meg, amelyben a
tanulmányok „rendes időben” való elvégzése kötelező elvárás. Így a zsidó „alsó”
rétegekből jövő doktorálók között feleannyian sem végzik el tanulmányaikat 24
évesen vagy ennél korábban, mint a zsidó köztisztviselő apák érintett fiai.
Ugyanez a doktoráló kategória azonban a zsidó „alsó” osztályokhoz tartozóknál
viszont két és félszer gyakoribb, mint a görög rítusúak „alsó” társadalmi
kategóriájú jelöltjeinél.
A tanulmányi körülményekre vonatkozóan még
egy fontos mutatóval rendelkezünk. Ez az ösztöndíjak gyakorisága és jellege.
Mint a bevezetőben már volt szó erről, Kolozsváron Budapesthez képest
egyáltalán nem ritkán kaptak ösztöndíjat a hallgatók. Ez része lehetett az új
egyetem benépesítésére indított kormányprogramnak, de természetesen másfajta
magánjellegű, alapítványi és közösségi (egyházi stb.) kezdeményezések is
hozzájárultak az erdélyi orvosi karra telepített ösztöndíjak szaporodásához.
Nem lehet kizárni, hogy ezenkívül is léteztek magán
vagy közösségi támogatást élvező hallgatók (például a gazdag polgárság, az
arisztokrácia vagy egyházi gyülekezetek révén), akik ezt nem jelentették be. A
levéltári forrásokból ismert ösztöndíjak megoszlása a diáknépességben
mindenesetre igen erős egyenlőtlenségeket mutat a fontosabb társadalmi
háttérváltozók szerint.
A 7. táblázat adatai között mindenekelőtt az
ösztöndíjak tulajdonképpeni ritkaságára kell felfigyelnünk, hiszen átlagosan
mindössze minden hatodik diák számíthatott anyagi támogatásra a tanulmányaihoz.
Ráadásul az idővel ez is egyre ritkult. Míg az első diáknemzedékek közel
negyede ösztöndíjas volt – ez megfelelt a kezdeti „benépesítési politikának” –,
a század első évtizedében a fakultásra kerülők csupán ötödének jutott formális
pénzügyi segítség, míg a háború előtti és alatti felduzzadt (s csak átmenetileg
megcsappant) tömegű hallgatóság közül már pusztán minden huszadik részesült
ilyenben. (Az ilyen összefüggések értelmezésénél azonban nem lehet kizárni azt,
hogy a ténylegesen kiadott ösztöndíjak egy részét egyszerűen nem regisztrálták
irattárban, így nem tudunk ezekről.)
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ;
5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt
keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!