De a főbb eltérések a valláscsoportok között észlelhetők, és az így korán kialakult egyenlőtlenségek szerkezete mind az ösztöndíjak megszerzésének esélyeit, mind ezek jellegét illetően az időben alig változott.

 

Az esélyek terén ismét hármas paradigmát találunk. Messze a leggyakrabban kaptak ösztöndíjat a görög rítusú vallásokhoz tartozó diákok, közöttük is elsősorban a román etnikai hátterűek (itt táblázatosan nem közölt eredmények szerint) és az ortodoxok. A román görög keleti vallású hallgatóknak kereken fele (49,4%-a) volt ösztöndíjas, míg a többi ortodoxnak „csak” 27%-a, az uniátus román hátterűeknek összesen 34%-a, a többi görög katolikusnak „csak” 23%-a. Ennek nyilvánvaló oka, hogy az alapítványok nagy része a román nemzetiségű értelmiség támogatását tűzte ki célul és többen preferenciálisan az erdélyi román érettségizettek számára legkönnyebben elérhető kolozsvári egyetemre küldtek diákokat.[1] A híres Gojdu alapítvány által támogatott diákok több mint negyede is a kolozsvári egyetemre iratkozott be.[2] Azt lehet tehát mondani, hogy a görög egyházak tagjai a fakultáson kiemelt gyakorisággal nyertek támogatást. Ez a tétel természetesen többszörösen is megfordítható vagy átfogalmazható. A görög egyházakból származó érettségizettek jó része csak akkor tudott beiratkozni az erdélyi orvosi karra, ha külső anyagi támogatást nyert; az érintetteket csak ilyen előny fejében lehetett rábírni arra, hogy a kolozsvári fakultáson folytassanak tanulmányokat; vagy az érdekeltek csak megfelelő (s hasonló értékű) támogatás ellenében voltak készek az orvosira „átváltani” más tanulmányi ágakról (például a papiról), ahol eleve biztosítva lett volna számukra az ösztöndíj. A pontos motivációs összefüggéseket csak részletesebb kutatásokkal lehet tisztázni.

Mindenesetre a görög vallások hívei két-háromszor gyakrabban jutottak ösztöndíjhoz, mint a többi keresztények, akiknek dotációs rátája 10 és 15% között ingadozott. Az „uralkodó keresztények” támogatottsági esélyei között azonban már kicsik a „belső” különbségek etnikai hátterük szerint, bár ezek teljesen nem hiányoznak. Viszonylag leggyakrabban nyertek anyagi segítséget a magyar (15%) és a német hátterűek (14%), akik persze úgyis ezeknek a felekezeti aggregátumoknak a többségét alkották.

Végül a zsidó hallgatók messze a legritkábban kaptak nyilvános forrásból segítséget a tanulmányaikhoz. Ezt a tényt azonban hiba lenne egyszerűen és általánosságban valamiféle zsidóellenes diszkriminációnak tulajdonítani, bár egyes ösztöndíjak megítélésénél nem zárhatjuk ki esetenként ezt a lehetőséget sem. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ugyanis, hogy a korabeli nem állami – azaz többségében felekezeti és etnikai szempontból sem semleges – dotációk nagy része bizonyos célnépességnek volt szánva. Az egyházi ösztöndíjak általában a saját felekezet tagjainak, illetve néha – éppen a zsidó vagy más vagyonos rétegek univerzalista ideológiai töltésű asszimilációs stratégiája keretében – kifejezetten a saját és más vallású diákoknak jutottak, amit az alapítók legtöbbször expressis verbis kiemeltek adományleveleikben. Például a Gojdu-féle ösztöndíjakat elsősorban erdélyi görög keleti diákoknak szánták.[3] A zsidók diákok ritka támogatása inkább úgy értelmezhető, hogy ez a többinél jóval „polgáribb” hátterű egyetemi polgárság kevésbé is igényelte az ösztöndíjakat, vagy mert vagyonosabb volt vagy/és azért is, mert a zsidó családok gazdasági háztartásában az iskolai befektetéseknek s általában a leszármazottak jövőjébe való befektetésnek különösen nagy szerepe volt. Az orvosi tanulmányok a minden szempontból legelőnyösebbnek tekintett értelmiségi átrétegeződési területnek számítottak, egyaránt megfeleltek a legmodernebb és a leghagyományosabb zsidó kis- vagy középpolgárság által fiaiknak szánt jövőtervnek, ezért a családok gyakran minden áldozatot vállaltak megvalósításáért még akkor is, ha az érintettek nem tartoztak a diákság krémjéhez.[4]

 

 

A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:

Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor

tanulmány(ok) ; magyar

(Szociológiai dolgozatok ; 5.)

A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú projekt keretében készült.

eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8

Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció, oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.

 

A könyv elérhetőségei:

http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon

https://mek.oszk.hu/10900/10983

 

Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze meg!


[1] L. Cornel Sigmirean: Fonds et fondations de subsides pour les étudiants roumains de Transylvanie à l’époque moderne. Colloquia, Journal of Central European History, Cluj University Press, 2000. vol. III–IV., n° 1-2. 184–202, különösen 188–189.

[2] A becsléshez lásd az ösztöndíjasok prozopográfiáját : Cornel Simirean, Fundatia „Gojdu”, 1871-2001, Targu Mures, Editura Universitatii ’Petru Maior’, 2002.

[3] L. Cornel Sigmirean, Fundatia „Gojdu”, i.m. 210.

[4] Az érettségizettek szakmai választásairól rendelkezésre álló felvételi eredményekben talán ezért találni azt, hogy a zsidó diákságban az érettségi jegyétől függetlenül egyformán sokan (24%) készülnek orvosi karra, ezekre a „ nehéz ” tanulmányokra, ahova a többi diák már eleve ritkábban jelentkezett (felekezetektől függően csak 7- 8%), illetve éppen annál gyakrabban ment, minél jobb minősítéssel érettségizett. Lásd Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek, i.m. 204.