Intézményesen az elitképzésben résztvevőknek vettük mindazon képzési fórumok diákságát, melyek felsőfokú végzettséghez vezettek. Közéjük tartoztak értelemszerűen az egyetemek, jogakadémiák és egyéb szakfőiskolák, melyeknél a beiratkozás feltétele az érettségi volt. De ide soroltuk az érettségit nyújtó középiskolákat és – esetenként - azokat az alsóbb középiskolákat is (tanítóképző, polgári iskola), melyekből különbözeti vizsgával át lehetett kerülni az elitképzés klasszikus pályáira is. Ez azért tűnt fontosnak, mert jól érvelhető munkahipotézis szerint a ’népi’ eredetű iskolai mobilitás először a szerényebb szintű képzési utakon jelentkezhetett s csak később indulhatott meg – részben ez előbbiek közvetítésével – a közvetlen, hagyományos iskolai mobilitási csatornák gyakoribb kihasználása.
A ’népiség’ fogalmának meghatározása kutatásunkban szigorúan a meglévő adatforrásokban alkalmazott kategóriákhoz kötődik. ’Népinek’ minősítettem minden olyan statisztikai aggregátumot a felhasználható adatsorokban a diákság társadalmi kiválasztására nézve, amelyek gyengének minősíthetők a társadalmi ranggal vagy a gazdasági és szellemi tőkével való ellátottság szintje szerint. Gyakorlatilag ezek közé kétfajta csoportot lehetett besorolni. Egyrészt a korabeli összes aktív népesség közel felét meghaladó tömegű agrárnépesség[1] közismerten legnincstelenebb kategóriáit – a kis- és törpebirtokosokat valamint a gazdasági munkásokat, napszámosokat és cselédeket[2] -, másrészt a hivatalosan nem tulajdonosként aktív vagy hivatalnoki minőségben tevékeny ’segédszemélyzetet’ az iparban, bányászatban és kohászatban[3], a kereskedelem és a hitel szektorában[4], a közlekedésben[5] és a közhivatalokban és szabadpályákon [6] alkalmazottak között. Az utóbbiak közé tartoztak a személyes szolgálatot végzők[7], az altisztek illetve a fegyveres erők tiszthelyettesei és más személyzete[8]. Ezeket még a ’külön meg nem nevezett napszámosok’[9] kategóriája egészítette ki. Összesítve, a vizsgált ’népi’ rétegek a korabeli honi társadalom abszolút többségét, az aktív lakosságnak legalább kerek 60 %-át képviselték. Valamivel talán többet is, azaz az össznépességnek közel két-harmadát, ha az inaktívakat is számba vesszük - de ez már nehezen számszerűsíthető -, tekintettel az ’alsóbb’ néprétegeknek ekkor még nem ritkán a többinél magasabb születésszámára. Különösen így van ez, amennyiben – mint az itt bemutatott számításokban – elhanyagoljuk a társadalmi hátterük után nem definiálható csoportokat, az árvákat, a foglalkozás nélkülieket és az ’egyéb’ kategóriához tartozókat, amivel valamelyest mechanikusan megemelkednek a jól meghatározott kategóriák népességének számarányai.
A fenti számokat fejben tartva máris felmérhetjük az 1. táblázat adatai alapján a középszínű képzés rekrutációjában megnyilvánuló alapvető társadalmi egyenlőtlenségeket.
Itt is, akárcsak a többi táblázatban, az ’alsó’ társadalmi rétegek közé a következő a forrásokban felbukkanó (de nem egységesen szereplő) kategóriákat soroltuk : kisbirtokos, kisbérlő, egyéb földműves, mezőgazdasági napszámos, munkás és cseléd, ipari, kereskedelmi és közhivatali v. értelmiségi segédszemélyzet, altiszt és szolga, tiszthelyettes, külön meg nem nevezett napszámos, házicseléd.
1.táblázat
A fenti néhány bekezdés része az alábbi műnek:
Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi
Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
tanulmány(ok) ; magyar
(Szociológiai dolgozatok ; 5.)
A kötet az elites08 jelzésű ERC_FP7_230518 számú
projekt keretében készült.
eredeti kiadvány: Iskolázás, értelmiség és tudomány a
19-20. századi Magyarországon / Karády Viktor, Nagy Péter Tibor
Budapest : Wesley János Lelkészképző Főiskola, Wesley Egyház- és
Vallásszociológiai Kutatóközpont, 2012
(Szociológiai dolgozatok, ISSN 2063-6733 ; 5.)
ISBN 978 615 5048 12 8
Művelődésszociológia, Oktatáspolitika, oktatásügy, Felsőfokú oktatás
elitképzés, értelmiség, társadalmi elit, oktatásszociológia, peregrináció,
oktatáskutatás, oktatási statisztika, oktatástörténet, Magyarország, 19-20. sz.
A könyv elérhetőségei:
http://archive.org/details/IskolzsrtelmisgsTudomnyA19-20.SzzadiMagyarorszgon
https://mek.oszk.hu/10900/10983
Jelen részlet nem biztos, hogy szó szerint azonos a
fenti művekben található szöveggel, ezért javasoljuk, mindenképpen azt nézze
meg!
[1] A népszámlálások szerint 1930-ban az aktív népesség
50,8 %-a és 1941-ben is még 48 %-a az ’őstermelésben’ tevékenykedett. (L. és Magyar statisztikai közlemények 86,
55* és Magyar statisztikai évkönyv 1943-46, 21.)
[2] A
[3] Az aktív össznépesség 18,4 %-a 1941-ben. L. Magyar
statisztikai évkönyv 1943-46, 22.
[4] Az aktív népesség 1,8 %-a 1941-ben. L. uo.
[5] Az aktív népesség 2,3 %-a 1941-ben. L. uo.
[6] Az aktív
népesség 1,5 %-a 1941-ben. L. uo.
[7] A házicselédek
az aktív népesség 3,5 %-át képezték 1941-ben. L. uo.
[8] Ezek számaránya 1941-ben 2,6 % volt az aktív
népességben. L. uo.
[9] 1941-ben az aktív népesség 0,95 %-a. L. uo.